Mai levelünkHétköznapi kis kálváriáink

2023. december 21., csütörtök, Nyílttér

Az egyik barátom elmélete, hogy Romániában szándékosan nehezítik meg a hétköznapokat: ameddig a mindennapi apróságokon veszekszünk, addig nem figyelünk a fontos dolgokra. Nem vagyok paranoiás típus, de azt hiszem, lehet valami a meglátásában.

  • A sepsiszentgyörgyi postaépület. Nagy D. István felvétele
    A sepsiszentgyörgyi postaépület. Nagy D. István felvétele

A hazai intézményrendszerek – talán véletlenül, talán a szocialista múlt hagyományaihoz tudat alatt is, de hűen – úgy vannak kialakítva, hogy a polgárt, akiért elvileg ez az országnak nevezett forma létezik, kizökkentsék az amúgy is ingatag lábakon álló normalitásból. Nézzék csak meg bátran az adóhivatalt, postát, betegnyilvántartót, bármilyen intézményt, ahol létezéshez fontos dolgokat kell intézni. Ügyesen el van választva ablakkal, néhol függönnyel a közönségtől: dugja oda fejét a polgár a derékmagasságban kialakított kivágáshoz, s ott hajlongva igyekezzen zöld ágra vergődni. Ahol nem így volt, a Covid világjárvány nyomán ott is úgy maradt.

A barátom összeesküvés-elméletét alátámasztani látszik, hogy egy ilyen felállásban szépen elválasztják az (állami) alkalmazottat az ügyes-bajos dolgát intézni vágyó személytől. Ez a rendszer sajátossága, hogy a logikusnak látszó dolgokat elkomplikálja, és további fölösleges körökkel fűszerezi az amúgy is rossz ízű ügyintézést.

A nem emberséges helyzet embertelen körülményeket eredményez: a „ghișeu” alacsony nyílásához lehajoló, értetlenkedő polgár igyekezne léte (a felsoroltak miatt amúgy is kérdéses) méltóságának megtartásához szükséges dolgot intézni. A rosszmájúak már tudják: nem fog neki sikerülni.

Románia leginkább eljátssza, hogy ország, ahogy azt is eljátssza, hogy felvilágosult, nyugati, modern. Mindent lehet interneten intézni, ha működik a rendszer. Igaz, hogy leginkább nem működik, de a fiúk már dolgoznak rajta. (Amúgy dehogy dolgoznak rajta, ahhoz kellene fizetni, a pénz meg inkább megy olyan dolgokra, mint a speciális nyugdíjak, meg a szolgálatok titkosított büdzséje, mint arra, hogy több pénzt lehessen beszedni a kormány populista és felelőtlen intézkedéseit kifizetendő.) A digitalizálás betört már az ügyintézésbe is – onnan tudjuk, hogy az egészségügyi kártyák, a posta, az ANAF rendszere néha megy, néha nem. Lehet persze veszekedni a nővérrel, postai alkalmazottal, pénzügyessel, de sohasem azzal, aki a rendszer rossz működéséért felelhetne. Azt nem tudjuk ki, olyan, mint valami torz mesei alak, aki arc nélkül létezik és mindent elront.

Legyen az általánosságból valami konkrét is, képzelje maga elé mindenki az egyre kevesebb emberrel dolgozó sepsiszentgyörgyi postahivatalt, az ünnep környékén lökdösődő tömeggel, a túlhajszolt, de cserébe alulfizetett postai alkalmazottakkal, a kívül omladozó műemlék épülettel, a szégyenteljesen kevés nyitott kasszával. Lemértem stopperórával: a leggyorsabb ügyintézés is 2–3 perc, amiből minden ergonómia hiányzik. Ott tartunk, hogy a digitalizálás és a vonalkódok dicső korában pecsételünk, pötyögünk, aláírunk, készpénzt számolunk, a folyamatokat duplán, triplán végezzük: az ügyfél és az alkalmazott is. Aki teheti, persze kerüli a helyet: de mi van azzal, akinek muszáj? És a posta csak egy a listán.

Ez az ország ennyit tud: egyre bonyolultabb, ész nélkül hozott formákat erőltet, közben egymásra heccelve és lealázva mindenkit. Alkalmazottnak és ügyfélnek egyaránt megalázó ez a rendszer. A mindennapi megalázás frusztráltsághoz vezet, ezt sem nehéz észrevenni. Ez az ország a gátlástalanoknak és a surmóknak kedvez: aki nem bírja, költözzön el, ahogy sok millióan tették, a valódi befolyással bírókat nem zavarja az. Ja, hogy minket, akik próbálunk a hétköznapok kálváriáján túlvergődni, az őrület szélére sodor? Hogy a mi türelmünk, megértésünk és kedvességünk is véges? Nem baj. Van erre egy jó mondás Bukarestben, ami az ország mottója is lehet: csf, ncsf. (Aki nem ismerné a rövidítést: Ce să faci? N-ai ce să faci. Azaz: Mit tehetnénk? Nem tehetünk semmit.) Románia ennek a mondatnak az országa: ezzel szépen beseperünk minden problémát a szőnyeg alá.

Kiss Bence

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1622
szavazógép
2023-12-21: Közélet - :

Kelemen Hunor: Egy év, négy választás, évtizedre szóló döntés

„Washingtonban, Brüsszelben és Bukarestben is forrón tartjuk a magyar ügyet. Ha mi ott vagyunk, jó a magyaroknak, és nem hagyjuk, hogy mások félretájékoztassanak vagy ellenünk dolgozzanak”. Év végi interjú az RMDSZ elnökével.
2023-12-21: Emlékezet - Puskás Attila:

Karácsony a börtönben

1959. május 12-én, másfél hónappal az esküvőm után a román politikai rendőrség (Securitate) letartóztatott. Két diákommal vittek Csíkszeredából Marosvásárhelyre, ahol egy kétszemélyes cellában helyeztek el. Egy román ember volt a társam.