– Hogyan lesz egy vegyes házasságból, magyar anyától és román apától származó emberből református lelkipásztor?
– Szülőfalum, Kommandó máig csoda számomra, gyönyörű dolgok történtek ott velünk. Valamikor az ötvenes évek elején egy széldöntés következtében több száz hektár erdő leborult, sok ember számára támadt akkor munkalehetőség. Édesapám is akkor került oda a Borszékhez közeli román településről, Poiana Teiuluiról. Korábban könyvtárosként dolgozott, többször mesélte nekem, ahogy hátizsákban vitte ki a hegyre a munkásoknak a könyveket. Közben verseket írt, recenziókat. Kommandóra erdőmunkásnak jelentkezett. Sok mindenhez értett, volt erdészsegéd, dolgozott vendéglőben is, de a helyiek elsősorban szabóként tisztelték, becsülték Gicu bácsit. Az anyámnak való udvarlás nem lehetett könnyű, a család igencsak ellenezte a dolgot, de aztán győzött a szerelem. Az én identitásválasztásomban bizonyára az döntött, hogy Kommandón az anyámé volt az erősebb, apám jött máshonnan. Ugyanakkor a sors szinte predestinált lelkésznek. Nagyapám, Serbán Gyula és nagymamám, Berta viselték a gondnokságot a kommandói egyháznál. A vasárnapjainkat úgy kell elképzelni, hogy elmentünk templomba, utána a mindenkori tiszteletes úr a családjával együtt bevonult a nagyanyámékhoz ebédelni, aztán ott beszélgettünk egész délután. A templomban minden berendezési tárgyra emlékszem, a szószékre, arra is, hogy nagyapám elaludt templomozás közben.
 

– Netán került példakép is az ott ebédelő papok között?
– A konfirmálásom előtt Kommandóra kerülő Bóné Sándor Barna lelkész, egyfajta bizalmi kapcsolat alakult ki közöttünk. Előtte azonban már a Kovásznáról beszolgáló Incze Sándor lelkész is táplálta bennem a lángot, egyszer azt is mondta rólam, hogy ezt a fiút a debreceni református kollégiumba kellene adni. Ehhez képest Szentgyörgyön a Puskás Tivadar Líceumban végeztem elektrotechnikán, de végig a teológiára készültem, a bátyámat 1988-ban meg is fenyegették, hogy ha nem beszél le, elveszítheti a munkahelyét. Mivel akkoriban évente csak hét-nyolc embert vettek fel, nem is sikerült az első felvételim. Elvittek katonának, a forradalmat sorkatonaként éltem meg. Leszerelésem után 1990-ben mentem újra felvételizni, akkor bejutottam.
 

– Kommandón a tél többnyire olyan, mint a szépen illusztrált mesekönyvekben. A karácsony is olyan?
– A kommandói tél tényleg képes megadni a karácsony alaphangulatát. Én a világosság születéséhez hasonlítom, a Biblia által tanított jelképrendszer is arról szól, hogy a sötétségben világosság támad. Egy kedves indián hagyomány szerint nem azt kérdezték, hány éves vagy, hanem hogy hány tavaszt értél meg. Én ezt úgy módosítanám: hány karácsonyod volt? A kort ugyanis nem az évek száma dönti el, hanem a karácsony érzésének felfedezése, a karácsonyi felszabadulás. Hányszor tapasztaltad meg? Rajtakaptad-e magad, hogy te is várod a szabadítást fentről? Gyerekkoromban Kommandón többször elvették a villanyt, egy alkalommal karácsony estéjén is. Hogy menjünk sötétben templomba? Az Isten házához közeledve viszont azt vettük észre, hogy fény van odabent. Miként csinálták? Bóné Barna tiszteletes Daciájából kivették az akkumulátort, a szeretet leleményessége révén – ahogy annak idején a teológián Kozma professzor fogalmazott – fényes ünnepünk lehetett. Eközben az egész telep sötétbe burkolózott. Egy közösség akkor tapasztalja meg az együttlétet és a benső szeretetközösséget, amikor tényleg együtt van. Minél többen vagyunk a templomban, annál nagyobb világosság támad. Azt a fajta világosságot pedig, ami esetleg megszületett benned, vagy ott megszületik, vidd magaddal.
 

– Melyik családtag karácsonyi készülődése maradt meg önben legszebb emlékként?
– Berta nagymamámtól tanultuk meg, hogyan kell karácsonyi díszeket készíteni olvasztott cukorból. Tepsibe kirakta a lisztet, mi különböző formákkal nyomtunk bele alakokat. Utána az esetleg csillámmal színezett forró cukrot ráöntöttük, másnap a megfagyott, megkötött figurákról le kellett takarítani a lisztet. Ezt vittük adott ponton a templomba. Mindig nagyon érdekesnek találtam. Néha annyi hó esett, hogy alagutat kellett ásni, a járdáról felhányt hóból pedig akkora tömeg keletkezett, hogy várat lehetett építeni. Én szószéket faragtam a vár sarkára. Később, amikor ténylegesen templomot építettünk Szentgyörgyön, sokszor eszembe jutott az az epizód. Annak idején nagyanyám mielőtt megvágta a kenyeret, keresztet rajzolt a hátára, és a következő szöveget mondta: szaporítsd meg, uram, szaporítsd meg, ahogy az öt árpakenyeret is megszaporítottad. Akkor meleg volt és fényes a karácsony, a meleget és a fényt pedig az hozta közel, hogy mindenki együtt volt, örült. Önfeledten, körülményektől függetlenül, felszabadultan találkoztunk. Együtt voltunk, megszülethetett egyfajta közösségi érzés, az emberiség reménye testesült meg. Egy karácsonyt ünneplő családról elmondható, hogy megtestesült valósággá lett. Az ige testté lett. A Gyöngyvirág utcai templomban is ez a mondat szerepel a szószéken.
 

– A megtestesülés teszi a karácsonyt a legnépszerűbb ünneppé?
– Többféle hagyományt fedezhetünk fel, maga a karácsony ünnepének kialakulása is érdekes történet. Talán meglepő, de a kereszténység első századaiban nem foglalkoztak Jézus születésének kérdésével. Márk evangéliuma szinte nem is emlegeti Jézus születését, a legutolsó pedig, János evangéliuma a prológusban elmondja, hogy az ige testté lett, lakozott közöttünk, láttuk az Ő dicsőségét. Viszont nem történelmi eseményként kezelik, nem akarják betagolni a történelmi időbe. Kezdetekben más volt a lényeg. Jézust néhány nap után mutatták be a templomban, Simeon akkor vette a karjaiba, és mondta: most látták szemeim a te üdvösségedet. Itt jelképek jelennek meg, és akarnak hangsúlyozni valamit. A dátum kérdéskörében kétféle elmélet is létezett. A legelfogadhatóbb az, hogy – lásd: téli napforduló – amint mentünk bele egyre mélyebben a sötétbe, hirtelen kigyúlt a fény. A kellékek, a gyertyagyújtás vagy a karácsonyfa jóval későbbi keletűek. A karácsonyi ünnepi ebéd vagy vacsora gyakorlatilag visszavezethető a pogány időkre. Olyan értelemben, hogy amikor begyűjtötték a termést egész évből, annak a tiszteletére, hálaadásként is tartották ezt az ünnepséget, annak a reményében is, hogy ami az asztalra kerül, jövőben is legyen meg.
 

– Van-e identitásvonzata a karácsonynak?
– Paul Ricoeur francia filozófus mondja, hogy az elbeszélt identitás az ember identitása. Azaz el kell mesélni az eseményeket, még egyszer, még egyszer és még egyszer. Vallásórán a gyermekeknek nem bibliai magyarázatot kell elmondani, hanem az eredeti történetet a teremtésről és minden egyébről. Az ünnep a legkiválóbb alkalom erre. Tanították egyébként az idő értelmezésénél, hogy az ünnepi idő három nagyon nagy átoktól szabadít meg: a rutintól, a hiábavalóság és a mulandóság érzésétől, hogy tudniillik mintákat követve éljük az életünket. Meg kell szakítani a rutint, fontos a leállás. Lehet karácsonyozni, lehet díszíteni és fényeket gyújtani is, de ha nem nyertél felszabadulást az ünneptől, ha nem csodálkoztál rá az egészre, nem lesz igazi karácsonyod. A kis herceg írója, Saint-Exupéry építményhez, szerkezethez hasonlítja az emberi életet, amelyben az ünnepek szobák, ahol le kell ülni, illetve amelyeket végig kell járni. Felidézni az otthon emlékét, az igazi emléket, hogy nem vagy egyedül, szabadító jött a világra, hogy fény van, hogy emeld fel a fejed. Vértezzük hát fel magunkat minden karácsonykor azzal az ismerettel, hogy az adta a reményt az emberiségnek, miszerint jön a szabadító, érkezik a vezér. Nem vagyunk egyedül. A kis Jézus születésével ugyanakkor átértékelődik az ember és a gyermek, mert minden gyermek szeme fényében van valami ragyogás a megszületett Krisztus szeméből és tekintetéből. És ez valahogy bevezet a teremtésünk titkába, ebbe a hajnalosan friss élménybe. Látjuk, hogyan kerülünk ki Isten kezéből. És ne felejtsük el: a keresztyénség a jászol, a gyermek fölé hajoló édesanyával kezdődött.

Bancea Gábor
Református lelkész. Kommandón született 1969. szeptember 24-én. Elemi iskoláit is ott végezte, majd Sepsiszentgyörgyön a Puskás Tivadar Szakközépiskolában elektrotechnikai szakon érettségizett. 1990-től felvételt nyert a Kolozsvári Protestáns Teológiára. 1995-től 12 éven keresztül Bitán lelkipásztor, közben 1998-ban egyéves tanulmány­úton vett részt a skóciai Edinburgh-ban a Free Church of Scotland egyetemén. 2007 óta az újonnan alakult sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református gyülekezet lelkipásztora. A Református Szemle című lap jubileumi számában ószövetségi tanulmányt jelentetett meg, három lelkésztársával együtt több mit 15 éve szerkesztik és publikálják a napi online igemagyarázatot, a 2010-ben megjelent Isten szava hozzánk című kötet társszerzője. Nős, két gyermek édesapja.