Saját életünk alakulását valamelyest tudjuk befolyásolni, tehetünk azért, hogy egészségesebben éljünk, gyarapodjunk, igyekszünk vigyázni magunk és családunk biztonságára, de mennyire függ tőlünk, mi történik a világban, országunkban, szülőföldünkön? Nem tudjuk megállítani a pusztító háborúkat, alig van befolyásunk az egyre súlyosbodó klímakatasztrófára, csak szemlélői és elszenvedői lehetünk az eszement, rossz döntéseknek. Mindezek tudatában, és mindezek dacára, mégis el kellene valahogy hinnünk, hogy rajtunk is múlik, rajtunk is áll mindaz, ami következik...

Sorsfordító év jön – harsogták újévi üzeneteikben a politikusok, és itt, Romániában ez különösen igaznak tűnik. Négy választás vár ránk, melyek kihatnak szűkebb életterünk alakulásától tágabb, európai jövőnkre egyaránt.

Tavasz végén az új Európai Parlament összetételéről döntenek az unió polgárai, köztük mi is. Számít a szavazatunk? Változtat bármin is egy igencsak megkérdőjelezhető intézmény sokszor vitatható döntéseinél, hogy ott ül a mi képviselőnk is? El kell hinnünk, hogy igen, mert a demokráciában (és jobbat egyelőre nem sikerült kitalálnia az emberiségnek) szavazatunk az egyetlen esély a változásra.

Nyár múltával polgármestert, megyeitanács-elnököt, önkormányzatokat választunk. Rajtunk is múlik, ki irányítja majd szűkebb életterünket, ki álmodja meg, intézi településünk jövőjét. Részt kell vennünk ebben a döntésben is, még akkor is, ha esetleg úgy érezzük, eddig csalódtunk választottainkban, nem azt tették, amit ígértek, többet vártunk, reméltünk tőlük. Fontos a szavazatunk, számít, kire bízzuk városunk, községünk jövőjét. Ezt is el kell hinnünk.

Tél közeledtével új parlamentet, elnököt választ Románia. Harminc éve váltják egymást az ország élén a történelmi pártok, mindenik csalódást okozott, ahogy sokszor megbicsaklott hitünk a magyar érdekképviseletben is. Most azonban olyan sötét, magukat szuverenistának nevező szélsőséges erők igyekeznek hatalomra, amelyek felvázolt jövőképe nemcsak magyarként jelenthet számunkra veszélyt, de alapjaiban ingathatja meg mindazt, amit a diktatúra bukása óta eltelt három évtizedben felépíteni próbáltunk. Fontos hát, hogy elmenjünk, szavazzunk, voksunk ugyan csepp a tengerben, de segíthet gátat vetni a veszélyes AUR-os előretörésnek, és jó lenne nem megtapasztalni, mit jelent, ha nincs ott a román parlamentben a sokat szidott magyar képviselet.

A román elnökök eddig mindig csalódást okoztak, azok is, akiket megszavaztunk, azok is, akiket nem. Mégsem mindegy, hogy egy ravasz Iliescut, csendes Constatinescut, agilis Băsescut, nemtörődöm Iohannist, vagy esetleg egy gyűlölettől habzó szájú Șoșoacăt vagy Simiont kell elviselnünk. Mert nagy eséllyel ismét olyan elnöki voksolás következik, amikor újra a kisebbik rosszat kell választanunk. Meg kell tennünk, akkor is, ha befogott orral, mert távolmaradásunk bizony számíthat.

Új évet köszöntöttünk, szebbet, jobbat remélünk, és el kell hinnünk, hogy nem csak saját életünk alakítása múlik rajtunk. Legyen mindehhez erőnk, bizodalmunk, hitünk!

Borítókép: Szilveszteri mulatság Sepsiszentgyörgyön. Albert Levente felvétele