Mintha nem lenne elég égető gondja az országnak, valósággal lámpással kereste a román sajtó, hogy mibe tudjon belekötni Novák Katalin mostani erdélyi magánlátogatása kapcsán. Mivel azonban nem találtak kifogásolhatót a magyar elnök asszony magatartásában, előző útjait és bejegyzéseit hánytorgatták fel, amelyek „feszültséget okoztak”, megfejelve a nagy semmit Magyarország „revizionista” és Orbán Viktor kormányfő „oroszbarát” politikájának általuk összeállított bűnlajstromával.
Aki nem volt ott a brassói meccsen, akár azt is hihetné, hogy ezúttal hokibottal próbálták elszakítani Erdélyt a magyarok, abba ugyanis még az amúgy mértéktartó román média sem gondol bele, hogy az autonómiatörekvések támogatásával éppenséggel Románia egybenmaradását segíti a magyar kormány. Minek is tennék? Hiszen eleve tudják, hogy kinek mi a (rossz) szándéka, és cseppet sem zavartatják magukat a tényektől. Például attól, hogy az a jégkorongmérkőzés, amelyre Novák Katalin is beült, kimondottan baráti hangulatban zajlott le, a brassói szurkolók terített asztallal várták a csíkiakat, Allen Coliban polgármester pedig minden hűhó nélkül elbeszélgetett a jeles vendéggel. Pedig ő is választási évbe lépett, és biztos lehet abban, hogy politikai ellenfelei lecsapnak majd erre az „árulásra”. Az erdélyi magyarok számára azonban reményt adó a brassóiak magatartása: jó, hogy vannak egyszerű és vezető emberek is, akik nem veszélyként és ellenségként tekintenek ránk. Kár, hogy ezt a központi sajtóban nem akarják észrevenni. Igaz, nagyrészt pártpénzekből működnek.
A jelek szerint Bukarest az uszításban érdekelt, nem a békítésben. Egyesek minden ürügyet megragadnak arra, hogy belerúgjanak a magyarokba, pedig egyenesen nevetséges, ahogy Magyarországot pocskondiázzák. Egy olyan államot leckéztetnek, amely évekkel előttünk lett az Európai Unió, a NATO, az OECD és a schengeni térség teljes jogú tagja (utóbbi kettőről Románia még mindig csak álmodik), polgárai vízum nélkül utazhatnak Amerikába, s a legtöbb szempontból jobban állnak ennél a mioritikus, minden téren sereghajtó országnál. Orbán Viktort lehet szeretni vagy gyűlölni, de Magyarországon (arányaiban) jóval kevesebb a szegény ember, a funkcionális analfabéta és hosszabb a várható élettartam, mint nálunk; stabilabb a gazdaság, hatékonyabb az oktatás, előrehaladottabb az egészségügyi ellátás. Fejlettebb az infrastruktúra is (területileg szinte két és félszer kisebb szomszédunknál közel 1900 kilométernyi autópályán lehet száguldani, miközben nálunk alig sikerült ezret megépíteni), és turizmusból is többet hoznak ki a vad Kárpátokkal, Duna-deltával, tengerparttal és megannyi természeti csodával dicsekvő román édenkertnél, ami lassan belefullad a szemétbe, miközben románok tömegei töltik még a december elsejei minivakációt is a szépen felújított és karbantartott magyarországi termálfürdőkben. Erről azonban gondosan hallgatnak a román közvélemény-formálók. Önszorgalomból vagy parancsra, elég mindegy: a baj az, hogy olyan álproblémákkal foglalkoznak, amelyeket maguk hoznak létre, de amelyek hatása széles körben mérgez.
Szerencsére a brassóiak megmutatták, hogy van más út is.
Borítókép: Allen Coliban brassói polgármester és Novák Katalin magyar államfő. Fotó: Facebook / Daniel-Maximilian Milata