Az egykori Háromszék területe nem mindenütt esett egybe a mai Kovászna megye határaival, mert már a legrégebbi időkben eredetileg három nagy nemzetség foglalta el, akiket királyi parancsra telepítettek ide az országhatárok őrzése céljából. E három csoport neve ideiglenes letelepedési helyeikhez kötődött – az erdélyi Szászsebes (Terra Sebus), Szászkézd és Szászorbó nevéhez kapcsolódtak –, tartják a történészek. Viszont az már bizonyított tény – a történetírás szerint ugyan kevésbé, ám régészeti szempontból lényegesebben –, hogy a XIV. századi telepítés előtt, bár szórványosan, már a X–XI. században éltek elődeink a mai Háromszék, sőt, Székelyföld területén is, nyughelyeiket, sírmellékleteiket feltárták, s feltételezik, hogy eleink Háromszék északi-északkeleti szorosain jöhettek be erre a vidékre.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a zabolai és székelypetőfalvi régészeti ásatások eredményei, ahol a sírokból II. Géza, III. István és III. Béla magyar királyok pénzei kerültek napvilágra. Hosszú orbaiszéki mesébe kezdtünk bele, de a vidék régmúltjáról rövid összefoglaló is született, melyet a Kriza János Néprajzi Társaság jelentetett meg 2015-ben Régészeti ásatások az orbaiszéki Zabolán címmel.
Orbaiszék legkorábbi okiratos említése 1396-ból való, 1419-ben Orbai sedisként fordul elő, majd 1466-ban Orbaiszék néven. A néprajzi, közigazgatásinak is nevezhető fiúszékek egyesültek majd Háromszék vármegye néven. Az itt élő székelység létrehozta a maga keresztény egyházi szervezeteit, melyek az 1330–1337. évi pápai tizedjegyzékben szerepelnek, sajnos azonban Orbaiszék falvai ebben nincsenek benne, amiről a szakmabéliek véleménye nem egybeeső.
A székelység itt élt már, hiszen írott adat van arra, hogy 1466-ban nemzetgyűlésre gyűltek össze Zabolán. Ez az évszám Orbaiszék harmadszori írásos említése. Székhelye Kovászna volt, elnöke a királybíró. Orbán Balázs idejében Orbaiszékhez összesen tizenhét helység tartozott, ezeket járta és mutatta be A Székelyföld leírása című nagy munkájának harmadik kötetében. Kilenc települést írt le Kovásznától észak-északnyugatra a „felső járásban”, nyolcat az alsóban. A felsőt a Háromszéki-havasok hegylábi övezetének települései képezték: Gelence, Zabola, Kovászna vidéke, az alsót a szék mezőföldi falvai a Zágon vize és a Feketeügy által közrefogott háromszögben.
Dr. Gyerő József, Kovászna polgármestere
Részletes felsorolásukat azért nem tartjuk fontosnak, mert a hajdani Orbaiszék határai változtak, s a mai olvasó számára a jelenlegi helyzet sokkal fontosabbnak számít. Időközben megtörtént, hogy egyes falvakat – részben – közigazgatási szempontból szomszédos székhez csatoltak, de vallásfelekezeti szempontból (egyházilag) Orbaiszékhez tartoztak. A románok által később benépesített Bodzavidéket s annak maradék szórvány magyar lakosságát, mint Háromszék vármegye közigazgatása alatti lakott vidéket, már bemutattuk. Népesebb-terjedelmesebb lett az azóta önálló községgé alakult Kommandó, lakói jelenleg két magyar történelmi felekezethez, a római katolikushoz és reformátushoz tartoznak.
Jelenleg huszonegy történelmi település lakói-egyházközségei tartják magukat orbaiszékieknek: Barátos, Bita, Cófalva, Csomakőrös, Gelence, Haraly, Hilib, Imecsfalva, Kommandó, Kovászna fürdőváros, Lécfalva, Orbaitelek, Papolc, Páké, Páva, Székelypetőfalva, Székelytamásfalva, Szörcse, Zabola, Zágon és Várhegy. Ezeknek vallásfelekezetei hol a szomszédos Kézdiszékkel (Kézdi-Orbai), hol pedig Sepsiszékkel (Sepsi-Barcasági) képeznek református egyházmegyét vagy katolikus főesperesi kerületet.
Ferencz Sándor kézműves
Kovászna fürdőváros
Újévi virtuális körútra hívjuk a kedves olvasót néhány településre, ahol általános érdeklődésre számot tartó újabb eseményről, avagy érdekességről tudunk beszámolni. Az első helyen a tízezer lakosú Kovászna fürdővárost említjük, amely kihasználta a festőien szép és gyógyklímájú, erdős hegyvidéket és a területe alatt kialakult, gyakorlatilag kifogyhatatlan természetes gyógytényezőket: a szénsavas ásványvizeket és a gyógyító szén-dioxidot. Erre épült rá az elmúlt évtizedekben a nemzetközivé fejődött gyógykezelő ipar, melynek jelentős gyógyszállóhálózata és gazdag irodalma van.
Dr. Gyerő József polgármesterrel és Jeszenovics Róbert Károly alpolgármesterrel a fürdőváros fejlődéséről-fejlesztési lehetőségeiről beszélgettünk. Jó hír mindenki számára, hogy épül az Országos Fürdőgyógyászati Központ, mely a város legfontosabb beruházása, s ahol minden gyógyulni-üdülni és pihenni vágyó kedvére való programot választhat a város bármelyik gyógykezelőközpontjának ajánlatai közül. Gyerő József polgármester ajánlatára meglátogattuk a központi fekvésű, három gyógyszállóból álló (Covasna – Kovászna, Cerbul – Szarvas és Căprioara – Őzike) turisztikai társaság szolgáltató központjait, melyek együttesen a fürdőváros legmagasabb gazdasági-pénzügyi eredményeinek megvalósítói, s ahol a leghatékonyabban érvényesülnek elsősorban a térség természetes gyógytényezőinek jótékony és gyógyító hatásai. Kiemeljük a fedett medencével rendelkező Căprioara Spa&Wellness Resort szolgáltatásait, ahol a legkiválóbb balneológus szaktekintélyek ajánlásai alapján történnek a bejelentkezéses és fizetéses gyógykezelések.
Kovásznán előrehaladott állapotban van a város közművesítése, az ivóvíz- és szennyvízhálózat, valamint az utak-utcák korszerűsítése – tudtuk meg. Jelenleg tizenegy mellékutca aszfaltozása van soron.
Közművesítés Csomakőrösön
Kilenc gyógyszálló és több mint tíz panzió várja itt a vendégeket. Az érdeklődők számára tájékoztatót ajánl a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület 2019-es külön kiadványa.
Az elmúlt nyáron e sorok írója is résztvevője volt annak az igényes, többnapos kovásznai szakmai találkozónak, amelyen jelen volt a budapesti székhelyű Mofettával és Szén-dioxid Terápiával az Egészségért nemzetközi egyesület. Ennek egyfajta folytatása volt a decemberben Szlovákiában tartott tudományos szakmai nap is, melyen – az említett budapesti egyesület elnöke, dr. Csáky Csaba meghívására – dr. Gyerő József, Kovászna város polgármestere képviselte megyénket. Kérésünkre röviden beszámolt útjáról.
Gyűgy (Dudince) fürdővárosban találkoztak a szén-dioxid-terápia Kárpát-medencei „nagykövetei” – mondta. A szakmai napnak a természetes eredetű szén-dioxid alkalmazása volt a tárgya a helyi gyógyfürdőben. A Dr. Csáky Csaba alapító elnök által kezdeményezett és szervezett Kárpát-medencei népszerűsítő kampány újabb állomásán a szén-dioxid-terápiát hasznosító, annak sajátos helyi módszerei iránt érdeklődő magyarországi, romániai, szlovákiai orvosok, egészségügyi dolgozók, intézményvezetők, gyógyulást kereső páciensek találkoztak és ismerték meg a szív- és érrendszeri, idegrendszeri, mozgásszervi betegségek kezelésére Szlovákiában és Csehországban használatos Biovak – szén-dioxiddal töltött zsák – eljárást, illetve a Gyűgyi Gyógyfürdő kezelőbázisa által kínált, a szén-dioxid és hidrogén-szulfid gázokkal telített, ásványokban gazdag mezotermális gyógyvíz értékesítésére alapozó rehabilitációs és wellnesslehetőségeket. „A felszólalások rendjén megoszthattam házigazdáinkkal, a vendégekkel Kovászna gyógyturisztikai kínálatára, belső erőforrásaira, illetve az önkormányzat témával kapcsolatos stratégiai terveire vonatkozó néhány információt is. A Gyűgyi Gyógyfürdő vezetősége hamarosan városunkba látogat, hogy megismerje a mofettagáz hasznosításának Kovásznán alkalmazott műszaki és gyógyászati módszereit” – számolt be a polgármester.
Az élen járó Őzike gyógyszálló
Csoma-hagyomány Csomakőrösön
Csomakőrös városi alárendeltségű település, Kovászna része, melyet turisztikai vonzerejével egészít ki egyedi helyi hagyománya révén.
Kőrösi Csoma Sándor állandó emlékkiállítása, a Csoma-ház, a műemlék református templom szellemi-képi méltósággal simul a fürdővároshoz. A városvezetők, dr. Gyerő József polgármester és Jeszenovics Róbert Károly alpolgármester jelezték, hogy befejezés előtt áll Csomakőrös közművesítése, megújult a Nagy Vándor nevét viselő elemi iskola épülete, alakulóban az aszfaltozási program. Újra életes lett a református parókia, októberben elfoglalta állását a falu új lelkipásztora, Barticel-Kiss Eszter Orsolya.
Csoma-hagyomány láttán sehol a világon nem kerülhetünk ennyire Kőrösi Csoma Sándor szellemkörének közelébe, mint itt, szülőfalujában. Nevét messzire vitték emlékének jeles ápolói, az itt zajló Csoma Napok szellemi töltete, Gazda József író-pedagógus vigyázó-ügyelő kitartása.
Kőrösön minden hagyomány él, amelynek ma is van funkciója. Megkerestük régi ismerősünket, Ferencz Sándor forgácskalap-készítőt, akit fakanalaival, „vinetetokálóival”, fájós derekú öregeknek való, hosszú nyelű cipőkanalaival, csikófejes sétabotjaival, szélreforgóival megtalálunk időnként a sepsiszentgyörgyi piacon is.
A helytörténet igaz mese, állította másik kedves ismerősünk, Debreczi Pálné Szász Irénke, aki nemcsak mesél régi dolgokról, hanem azokat le is írja. Csomakőrös családkutatójaként ismertük meg. Könyvet írt a kőrösi családokról (Kőrös krónikája), Mesébe foglalt igaz történetek a címe kis falutörténetének. „A mese nélkülözhetetlen feltétele a gyermeknevelésnek – mondta –, hat dédunokám van, számukra írom-tartogatom legjobb történeteimet.”
Debreczi Irén falukrónikás
A várhegyi vár tetején
A lécfalvi Várhegy jelenlegi területéről, utóéletéről édeskevés az, amit a mai ember mondani tud. Történetét több forrásból ismerjük, de hogy azóta kinek a tulajdona a vár volt területe, mit lehet ott jelenleg látni, arra mi is kíváncsiak voltunk, s alig vártuk, hogy száradjon-pusztuljon területén a dús füves növényzet, hogy valamit látni is lehessen. A várhelyet körülvevő mély sánc jól követhető, a tetőre tartó régi út is, a tetejéről kibontakozó látnivaló pedig pótolja a fáradságot, s ami hihetetlen: hatalmas csend ural itt mindent.
Mit „takar” itt a csend? A viharos XVI–XVII. század háromszéki eseményeinek felette rövid históriáját. Az 1559-es gyulafehérvári országgyűlésen II. János király, vagyis János Zsigmond fejedelem megvonta a közszékelység régi kiváltságait, ami kiváltó oka lett az 1562-ben kirobbant általános székely lázadásnak, mely nem csak János Zsigmond, hanem az egész nemesség ellen is irányult. „A véres küzdelem a székely hadak vereségével végződött. A megtorlás iszonyú volt, a vezetők karóba húzattak. A felkelésben részt vevők közül soknak kezét, fülét vagy orrát vágták le” – írja Demény Lajos (1926–2010) történész, a kor egyik legjobb ismerője. János Zsigmond királyi várak építését rendelte el Székelyföldön, ahonnan azonnal el lehetett fojtani bármely székely zendülést: Székelytámadt lett a Székelyudvarhelyen épült vár neve, míg a háromszéki Várhegyen emelt vár a Székelybánja nevet kapta. A fokozódó török támadások miatt 1595 őszén Báthori Zsigmond hadba hívta a székelységet, de azt a közszékelyek az 1562 előtti szabadságjogok visszaadásától tették függővé. Ő azonban hitszegő lett, a főnemesség hatására visszavonta a szavatolt és megadott jogokat, és ez lett kirobbantó oka a székelyek 1596-os felkelésének, amely a nemességen állt bosszút. A megtorlás kegyetlen volt, ezt nevezi a történetírás a székelyek véres farsangjának. Móresre tanította Kézdi-, Sepsi- és Orbaiszék székelyeit a megtorlás ura, a hadával itt randalírozó Ravazdy György.
Csomakőrösön él a Csoma-hagyomány
Látva a közszékelység elkeseredését, 1599 őszén ennek kihasználására készült Mihály vajda, s hogy leszámolhasson a Báthoriakkal, olyan szabadalomlevelet adott ki, amellyel visszaállította a Báthoriak által megvont székely szabadságjogokat. A közszékelyek megtámadták a nemesi kúriákat, üldözte, vágta a székely a nemeseket, felgyújtották az udvarházakat, bosszút álltak a sorozatos felkelések leveréséért, és készek voltak Mihály vajda táborába állni. A csík- és gyergyószékiek mindaddig nem voltak hajlandók Mihály vajdához csatlakozni, amíg a vajda ki nem adta a parancsot a vár lerombolására. A vajda ezt oklevélben biztosította, a székelyek melléje álltak, Székelytámadt és Székelybánja várakat lerombolták. Így fejeződik be a Székelybánja vár alig 35 éves története.
Szép reneszánsz kori erőd volt, falait a sarkokon kiugró óolasz bástyával lehetett védeni. Később az is kiderült, hogy a várat felgyújtották és azután rombolták le. Az 1600. évi lécfalvi országgyűlés rendeletet hozott annak újbóli felépítésére, erre azonban soha nem került sor, fejedelmi erőd lett s eladományozták. Báthori Zsigmond jó emberének, Csomortáni Tamásnak, Háromszék főkirálybírójának adományozza, 1616-ban pedig iktári Bethlen Gábor Mikó Györgynek. 1675-ben a vár Nemes János főkirálybíróé, aki a várudvar nyugati részében díszes kastélyt építtetett. Őt követte a zágoni báró Szentkereszti Zsigmond (1817–1891), aki a maradék várfal és a kastély megmaradt köveiből szeszgyárat és istállókat építtetett. Ezeket 1946-ban államosította a román állam, az épületekben tehenészet, majd disznóhizlalda működött. A rendszerváltozás után megszüntetett állami mezőgazdasági részleg maradék épületeit és a megmaradt Szentkereszti-féle melléképületeket Varga József mezőgazdász mérnök megvásárolta, és itt jelenleg magánjellegű növénytermesztő egységet működtet, ahol búzát, krumplit és cukorrépát termelnek.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
