Az egykori Háromszék területe nem mindenütt esett egybe a mai Kovászna megye határaival, mert már a legrégebbi időkben eredetileg három nagy nemzetség foglalta el, akiket királyi parancsra telepítettek ide az országhatárok őrzése céljából. E három csoport neve ideiglenes letelepedési helyeikhez kötődött – az erdélyi Szászsebes (Terra Sebus), Szászkézd és Szászorbó nevéhez kapcsolódtak –, tartják a történészek. Viszont az már bizonyított tény – a történetírás szerint ugyan kevésbé, ám régészeti szempontból lényegesebben –, hogy a XIV. századi telepítés előtt, bár szórványosan, már a X–XI. században éltek elődeink a mai Háromszék, sőt, Székelyföld területén is, nyughelyeiket, sírmellékleteiket feltárták, s feltételezik, hogy eleink Háromszék északi-északkeleti szorosain jöhettek be erre a vidékre.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a zabolai és székelypetőfalvi régészeti ásatások eredményei, ahol a sírokból II. Géza, III. István és III. Béla magyar királyok pénzei kerültek napvilágra. Hosszú orbaiszéki mesébe kezdtünk bele, de a vidék régmúltjáról rövid összefoglaló is született, melyet a Kriza János Néprajzi Társaság jelentetett meg 2015-ben Régészeti ásatások az orbaiszéki Zabolán címmel.
Orbaiszék legkorábbi okiratos említése 1396-ból való, 1419-ben Orbai sedisként fordul elő, majd 1466-ban Orbaiszék néven. A néprajzi, közigazgatásinak is nevezhető fiúszékek egyesültek majd Háromszék vármegye néven. Az itt élő székelység létrehozta a maga keresztény egyházi szervezeteit, melyek az 1330–1337. évi pápai tizedjegyzékben szerepelnek, sajnos azonban Orbaiszék falvai ebben nincsenek benne, amiről a szakmabéliek véleménye nem egybeeső.
A székelység itt élt már, hiszen írott adat van arra, hogy 1466-ban nemzetgyűlésre gyűltek össze Zabolán. Ez az évszám Orbaiszék harmadszori írásos említése. Székhelye Kovászna volt, elnöke a királybíró. Orbán Balázs idejében Orbaiszékhez összesen tizenhét helység tartozott, ezeket járta és mutatta be A Székelyföld leírása című nagy munkájának harmadik kötetében. Kilenc települést írt le Kovásznától észak-északnyugatra a „felső járásban”, nyolcat az alsóban. A felsőt a Háromszéki-havasok hegylábi övezetének települései képezték: Gelence, Zabola, Kovászna vidéke, az alsót a szék mezőföldi falvai a Zágon vize és a Feketeügy által közrefogott háromszögben.
Dr. Gyerő József, Kovászna polgármestere
Részletes felsorolásukat azért nem tartjuk fontosnak, mert a hajdani Orbaiszék határai változtak, s a mai olvasó számára a jelenlegi helyzet sokkal fontosabbnak számít. Időközben megtörtént, hogy egyes falvakat – részben – közigazgatási szempontból szomszédos székhez csatoltak, de vallásfelekezeti szempontból (egyházilag) Orbaiszékhez tartoztak. A románok által később benépesített Bodzavidéket s annak maradék szórvány magyar lakosságát, mint Háromszék vármegye közigazgatása alatti lakott vidéket, már bemutattuk. Népesebb-terjedelmesebb lett az azóta önálló községgé alakult Kommandó, lakói jelenleg két magyar történelmi felekezethez, a római katolikushoz és reformátushoz tartoznak.
Jelenleg huszonegy történelmi település lakói-egyházközségei tartják magukat orbaiszékieknek: Barátos, Bita, Cófalva, Csomakőrös, Gelence, Haraly, Hilib, Imecsfalva, Kommandó, Kovászna fürdőváros, Lécfalva, Orbaitelek, Papolc, Páké, Páva, Székelypetőfalva, Székelytamásfalva, Szörcse, Zabola, Zágon és Várhegy. Ezeknek vallásfelekezetei hol a szomszédos Kézdiszékkel (Kézdi-Orbai), hol pedig Sepsiszékkel (Sepsi-Barcasági) képeznek református egyházmegyét vagy katolikus főesperesi kerületet.
Ferencz Sándor kézműves
Kovászna fürdőváros
Újévi virtuális körútra hívjuk a kedves olvasót néhány településre, ahol általános érdeklődésre számot tartó újabb eseményről, avagy érdekességről tudunk beszámolni. Az első helyen a tízezer lakosú Kovászna fürdővárost említjük, amely kihasználta a festőien szép és gyógyklímájú, erdős hegyvidéket és a területe alatt kialakult, gyakorlatilag kifogyhatatlan természetes gyógytényezőket: a szénsavas ásványvizeket és a gyógyító szén-dioxidot. Erre épült rá az elmúlt évtizedekben a nemzetközivé fejődött gyógykezelő ipar, melynek jelentős gyógyszállóhálózata és gazdag irodalma van.
Dr. Gyerő József polgármesterrel és Jeszenovics Róbert Károly alpolgármesterrel a fürdőváros fejlődéséről-fejlesztési lehetőségeiről beszélgettünk. Jó hír mindenki számára, hogy épül az Országos Fürdőgyógyászati Központ, mely a város legfontosabb beruházása, s ahol minden gyógyulni-üdülni és pihenni vágyó kedvére való programot választhat a város bármelyik gyógykezelőközpontjának ajánlatai közül. Gyerő József polgármester ajánlatára meglátogattuk a központi fekvésű, három gyógyszállóból álló (Covasna – Kovászna, Cerbul – Szarvas és Căprioara – Őzike) turisztikai társaság szolgáltató központjait, melyek együttesen a fürdőváros legmagasabb gazdasági-pénzügyi eredményeinek megvalósítói, s ahol a leghatékonyabban érvényesülnek elsősorban a térség természetes gyógytényezőinek jótékony és gyógyító hatásai. Kiemeljük a fedett medencével rendelkező Căprioara Spa&Wellness Resort szolgáltatásait, ahol a legkiválóbb balneológus szaktekintélyek ajánlásai alapján történnek a bejelentkezéses és fizetéses gyógykezelések.
Kovásznán előrehaladott állapotban van a város közművesítése, az ivóvíz- és szennyvízhálózat, valamint az utak-utcák korszerűsítése – tudtuk meg. Jelenleg tizenegy mellékutca aszfaltozása van soron.
Közművesítés Csomakőrösön
Kilenc gyógyszálló és több mint tíz panzió várja itt a vendégeket. Az érdeklődők számára tájékoztatót ajánl a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület 2019-es külön kiadványa.
Az elmúlt nyáron e sorok írója is résztvevője volt annak az igényes, többnapos kovásznai szakmai találkozónak, amelyen jelen volt a budapesti székhelyű Mofettával és Szén-dioxid Terápiával az Egészségért nemzetközi egyesület. Ennek egyfajta folytatása volt a decemberben Szlovákiában tartott tudományos szakmai nap is, melyen – az említett budapesti egyesület elnöke, dr. Csáky Csaba meghívására – dr. Gyerő József, Kovászna város polgármestere képviselte megyénket. Kérésünkre röviden beszámolt útjáról.
Gyűgy (Dudince) fürdővárosban találkoztak a szén-dioxid-terápia Kárpát-medencei „nagykövetei” – mondta. A szakmai napnak a természetes eredetű szén-dioxid alkalmazása volt a tárgya a helyi gyógyfürdőben. A Dr. Csáky Csaba alapító elnök által kezdeményezett és szervezett Kárpát-medencei népszerűsítő kampány újabb állomásán a szén-dioxid-terápiát hasznosító, annak sajátos helyi módszerei iránt érdeklődő magyarországi, romániai, szlovákiai orvosok, egészségügyi dolgozók, intézményvezetők, gyógyulást kereső páciensek találkoztak és ismerték meg a szív- és érrendszeri, idegrendszeri, mozgásszervi betegségek kezelésére Szlovákiában és Csehországban használatos Biovak – szén-dioxiddal töltött zsák – eljárást, illetve a Gyűgyi Gyógyfürdő kezelőbázisa által kínált, a szén-dioxid és hidrogén-szulfid gázokkal telített, ásványokban gazdag mezotermális gyógyvíz értékesítésére alapozó rehabilitációs és wellnesslehetőségeket. „A felszólalások rendjén megoszthattam házigazdáinkkal, a vendégekkel Kovászna gyógyturisztikai kínálatára, belső erőforrásaira, illetve az önkormányzat témával kapcsolatos stratégiai terveire vonatkozó néhány információt is. A Gyűgyi Gyógyfürdő vezetősége hamarosan városunkba látogat, hogy megismerje a mofettagáz hasznosításának Kovásznán alkalmazott műszaki és gyógyászati módszereit” – számolt be a polgármester.
Az élen járó Őzike gyógyszálló
Csoma-hagyomány Csomakőrösön
Csomakőrös városi alárendeltségű település, Kovászna része, melyet turisztikai vonzerejével egészít ki egyedi helyi hagyománya révén.
Kőrösi Csoma Sándor állandó emlékkiállítása, a Csoma-ház, a műemlék református templom szellemi-képi méltósággal simul a fürdővároshoz. A városvezetők, dr. Gyerő József polgármester és Jeszenovics Róbert Károly alpolgármester jelezték, hogy befejezés előtt áll Csomakőrös közművesítése, megújult a Nagy Vándor nevét viselő elemi iskola épülete, alakulóban az aszfaltozási program. Újra életes lett a református parókia, októberben elfoglalta állását a falu új lelkipásztora, Barticel-Kiss Eszter Orsolya.
Csoma-hagyomány láttán sehol a világon nem kerülhetünk ennyire Kőrösi Csoma Sándor szellemkörének közelébe, mint itt, szülőfalujában. Nevét messzire vitték emlékének jeles ápolói, az itt zajló Csoma Napok szellemi töltete, Gazda József író-pedagógus vigyázó-ügyelő kitartása.
Kőrösön minden hagyomány él, amelynek ma is van funkciója. Megkerestük régi ismerősünket, Ferencz Sándor forgácskalap-készítőt, akit fakanalaival, „vinetetokálóival”, fájós derekú öregeknek való, hosszú nyelű cipőkanalaival, csikófejes sétabotjaival, szélreforgóival megtalálunk időnként a sepsiszentgyörgyi piacon is.
A helytörténet igaz mese, állította másik kedves ismerősünk, Debreczi Pálné Szász Irénke, aki nemcsak mesél régi dolgokról, hanem azokat le is írja. Csomakőrös családkutatójaként ismertük meg. Könyvet írt a kőrösi családokról (Kőrös krónikája), Mesébe foglalt igaz történetek a címe kis falutörténetének. „A mese nélkülözhetetlen feltétele a gyermeknevelésnek – mondta –, hat dédunokám van, számukra írom-tartogatom legjobb történeteimet.”
Debreczi Irén falukrónikás
A várhegyi vár tetején
A lécfalvi Várhegy jelenlegi területéről, utóéletéről édeskevés az, amit a mai ember mondani tud. Történetét több forrásból ismerjük, de hogy azóta kinek a tulajdona a vár volt területe, mit lehet ott jelenleg látni, arra mi is kíváncsiak voltunk, s alig vártuk, hogy száradjon-pusztuljon területén a dús füves növényzet, hogy valamit látni is lehessen. A várhelyet körülvevő mély sánc jól követhető, a tetőre tartó régi út is, a tetejéről kibontakozó látnivaló pedig pótolja a fáradságot, s ami hihetetlen: hatalmas csend ural itt mindent.
Mit „takar” itt a csend? A viharos XVI–XVII. század háromszéki eseményeinek felette rövid históriáját. Az 1559-es gyulafehérvári országgyűlésen II. János király, vagyis János Zsigmond fejedelem megvonta a közszékelység régi kiváltságait, ami kiváltó oka lett az 1562-ben kirobbant általános székely lázadásnak, mely nem csak János Zsigmond, hanem az egész nemesség ellen is irányult. „A véres küzdelem a székely hadak vereségével végződött. A megtorlás iszonyú volt, a vezetők karóba húzattak. A felkelésben részt vevők közül soknak kezét, fülét vagy orrát vágták le” – írja Demény Lajos (1926–2010) történész, a kor egyik legjobb ismerője. János Zsigmond királyi várak építését rendelte el Székelyföldön, ahonnan azonnal el lehetett fojtani bármely székely zendülést: Székelytámadt lett a Székelyudvarhelyen épült vár neve, míg a háromszéki Várhegyen emelt vár a Székelybánja nevet kapta. A fokozódó török támadások miatt 1595 őszén Báthori Zsigmond hadba hívta a székelységet, de azt a közszékelyek az 1562 előtti szabadságjogok visszaadásától tették függővé. Ő azonban hitszegő lett, a főnemesség hatására visszavonta a szavatolt és megadott jogokat, és ez lett kirobbantó oka a székelyek 1596-os felkelésének, amely a nemességen állt bosszút. A megtorlás kegyetlen volt, ezt nevezi a történetírás a székelyek véres farsangjának. Móresre tanította Kézdi-, Sepsi- és Orbaiszék székelyeit a megtorlás ura, a hadával itt randalírozó Ravazdy György.
Csomakőrösön él a Csoma-hagyomány
Látva a közszékelység elkeseredését, 1599 őszén ennek kihasználására készült Mihály vajda, s hogy leszámolhasson a Báthoriakkal, olyan szabadalomlevelet adott ki, amellyel visszaállította a Báthoriak által megvont székely szabadságjogokat. A közszékelyek megtámadták a nemesi kúriákat, üldözte, vágta a székely a nemeseket, felgyújtották az udvarházakat, bosszút álltak a sorozatos felkelések leveréséért, és készek voltak Mihály vajda táborába állni. A csík- és gyergyószékiek mindaddig nem voltak hajlandók Mihály vajdához csatlakozni, amíg a vajda ki nem adta a parancsot a vár lerombolására. A vajda ezt oklevélben biztosította, a székelyek melléje álltak, Székelytámadt és Székelybánja várakat lerombolták. Így fejeződik be a Székelybánja vár alig 35 éves története.
Szép reneszánsz kori erőd volt, falait a sarkokon kiugró óolasz bástyával lehetett védeni. Később az is kiderült, hogy a várat felgyújtották és azután rombolták le. Az 1600. évi lécfalvi országgyűlés rendeletet hozott annak újbóli felépítésére, erre azonban soha nem került sor, fejedelmi erőd lett s eladományozták. Báthori Zsigmond jó emberének, Csomortáni Tamásnak, Háromszék főkirálybírójának adományozza, 1616-ban pedig iktári Bethlen Gábor Mikó Györgynek. 1675-ben a vár Nemes János főkirálybíróé, aki a várudvar nyugati részében díszes kastélyt építtetett. Őt követte a zágoni báró Szentkereszti Zsigmond (1817–1891), aki a maradék várfal és a kastély megmaradt köveiből szeszgyárat és istállókat építtetett. Ezeket 1946-ban államosította a román állam, az épületekben tehenészet, majd disznóhizlalda működött. A rendszerváltozás után megszüntetett állami mezőgazdasági részleg maradék épületeit és a megmaradt Szentkereszti-féle melléképületeket Varga József mezőgazdász mérnök megvásárolta, és itt jelenleg magánjellegű növénytermesztő egységet működtet, ahol búzát, krumplit és cukorrépát termelnek.
