Mi, magyarok már az új esztendő kezdetén két olyan történelmi időpontba botlunk bele, amelyek véres eseményei fekete betűkkel égették bele magukat a nemzet emlékezetébe.
Ezek egyike 1764. január 7., a madéfalvi veszedelem, latinul siculicidium, azaz székelygyilkosság napja. Ekkor százával mészárolták le nyugalomra tért honfitársainkat nemre és korra való tekintet nélkül az éj leple alatt orvul rájuk támadó osztrák császári zsoldosok. A nyolcvanöt év elteltével bekövetkezett újabb tragédia áldozatai Nagyenyed lakói voltak. Őket 1849. január 8-án, sötétedés után rohanták le és koncolták fel a magyar forradalmi erők ellen Ioan Axente Sever ortodox pópa vezetésével az osztrák császári oldalon harcoló román népfelkelők.
A madéfalvi vérengzés 260. és a nagyenyedi 175. gyászos évfordulóján jegyzetünkben a kevésbé ismert, viszont a magyarságot szintén máig ható következményekkel sújtó másodikra összpontosítunk. Semmit sem akarunk ugyanis elfelejteni, hogy továbbra is elhelyezhessük a kegyelet virágait ismert és ismeretlen vértanúink jelképes vagy tényleges sírjai fölött. Nagyenyed pusztulásának felidézésében a környék szülötte, Báró Kemény Gábor (1830–1888), Nagy-Enyednek és vidékének veszedelme 1848–49-ben címmel a túlélők és érintettek vallomásai, visszaemlékezései alapján megírt „történeti vázlatára”, valamint a korszak szakértője, Hermann Róbert (1963) történész kutatási eredményeit Etnikai polgárháború Erdélyben 1848–1849-ben cím alatt összefoglaló munkájára támaszkodtunk.
Elolvasásuk során egyértelműen kiderül, hogy a benne működő kollégium révén Erdély legfontosabb tanulmányi és a teljes magyar művelődési élet egyik meghatározó központjának számító Nagyenyed fölött a nemzetőrség és magyar honvédség 1848. novemberi kivonásával kezdtek gyülekezni a sötét fellegek. A helyükbe érkező császári-királyi helyőrség 1849. január 1-jén történt elparancsolásával pedig, amelynek nyomán a hatalom Simion Prodan Probu ortodox pópa, román népfelkelő vezér kezébe került, a sorsa megpecsételődött. A bécsi udvar megbízásából önjelölt vezéreik által feltüzelt és a szórványban vagy kisebbségben élő magyarságot immár hónapok óta halomra gyilkoló román hordáknak a városba való betörése ugyanis ily módon csak idő kérdésévé vált.
A január 8-án bekövetkezett vérengzés, rablás és pusztítás bűne Ioan Axente Sever kezéhez tapad, aki előző este érkezett a szomszédos Csombordra 8000–9000 főt számláló román felkelőserege élén. Vérszomjas és a feltört borpincékben magukat földig leivó martalócai akkor éjjel megközelítőleg ezer fegyvertelen embert gyilkoltak halomra. A mínusz 20 fokos hidegben előlük hiányos öltözetben menekülők közül pedig még egy annyian fagytak halálra.
A messze földön híres kollégium is a rombolás, dúlás, rablás és gyújtogatás nyomán felcsapó lángok martalékává vált, a múzeuma felszerelésével, értékes tárgyaival, ásvány- és kitömött állatgyűjteményével, éremtárával, valamint könyvtárának mintegy harminchatezres állományával együtt.
A pokoli kegyetlenséggel, bősz irgalmatlansággal, nyers erőszakkal és lélekfacsaró aljassággal véghezvitt tetteket még százhetvenöt év távlatából is csak borzadállyal telített felháborodással lehet felidézni. És azzal a fájdalomban kikristályosodott meggyőződéssel, hogy ilyen szörnyűségeket ember csak sátáni sugallatra, önmagából kivetkőzve követhet el.
A történelmet nem lehet megváltoztatni, azonban folyamatosan lehet és kell tanulni belőle. Tanulni kell belőle, mert csak így kerülhető el a rettenet megismétlődése. Éppen ezért nem csak felháborító, hanem elfogadhatatlan, valamint aggasztó, hogy a hivatalos román történetírás meg sem említi a magyar–román viszonyt mai napig mérgező nagyenyedi és hasonló tömeggyilkosságokat. Ráadásul nemzeti hősként tekint a felbujtókra és elkövetőkre, így a félrevezetett nép országszerte szobrot emel nekik, intézményeket, utcákat nevez el róluk. Biztató jelként értékelendő azonban, hogy a város polgármesteri tisztségét 2016 óta betöltő Oana Badea eddig minden alkalommal részt vett és felszólalt a mészárlás estéjén 2018 óta a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Alapítványa által megszervezett fáklyás felvonuláson.
Emlékezünk, hiszen emberi létünknek nem csak az öröm, hanem a gyász is részét képezi. Ugyanakkor emlékeztetünk is, mert megbocsátani csak a történelmi igazsággal való szembenézést feltételező bűnbánás és az iszonyatos cselekedetek beismerése esetén lehet.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
