Év eleje. Reggel fél kilenc. Megyei pénzügyi hivatal. Első emelet, 14-es ablak. Román hölgy nyitja ki. Kérdezek. Az új adótörvényről. Udvariasan válaszol. Csak nem arra, amit kérdeztem. Azt mondja, legyek türelemmel pár napot. Még ők sem tudnak szinte semmit. Szerinte is teljes a káosz. Továbbállok. Ígéretet teszek, hogy még keresni fogom. Mosolyog. Biztos vagyok benne! – mondja, és elköszön.
9 óra. Kovászna Megyei Cégbíróság. Ide is érdeklődni jöttem. A csendőrön és még egy őrző-védő személyen kívül nincs senki. Bekopogok az első irodába. Onnan tovább küldenek egy másikba. Ott nincs senki. Visszamegyek. Elküldenek egy harmadikba. Ott sincs senki. Bemennék a negyedikbe, mire az őrző-védő közli, hogy az igazgatónő nincs itt. Szabadságol, mondja. De mutatja, hova menjek érdeklődni. 9 óra 5 perc. A bejárati ajtón azt írja, hogy a program 9 órakor kezdődik. Benyitok egy újabb irodába. A szemüveges hölgy, aki ott ül, rám szól, hogy csak akkor menjek be, ha majd ő hív. Kimegyek és várok. Bent senki. Eltelik 10 perc, gondolom, ismét próbálkozom, talán elfelejtett. Kopogok, benyitok. A szemüveges hölgy idegesen rám szól, hogy nem értek románul vagy mi? Ő mondta, hogy szól, amikor bemehetek. Ismét eltelik 5 perc. Nincs forgalom a cégbíróságon – állapítom meg. Nem értem, miért kell ennyit várnom, hisz egy lélek sincs rajtam kívül. Aztán egy nőszemély érkezik. Kopogás nélkül megy be oda, ahová én nem léphettem be. Kezd zavarni a dolog, de várok. Eltelik még vagy 10 perc. Időközben más ügyfelek is érkeznek. Türelmesen áll mindenki a sorban. Ismét benyitok. Bent baráti megbeszélésnek tűnő társalgás folyik. A szemüveges hölgy most már ordít, hogy miért nincs türelmem. Mondom, hogy lassan egy fél órája állok az ajtó előtt. Őt nem érdekli. Szólok, hogy húzza le a hangerőt. De nem lehúzza, hanem növeli. Elég tahó módon. Nyílik az ajtó. Egy fiatalember lép be. Megkérdezi, miben segíthet. Magyarul. Rájövök, hogy ő is alkalmazott. Kissé megnyugszom, hogy lám, mégiscsak van jóindulat. Sajnos, kérdésemre ő sem tud konkrét választ adni. Jöjjön vissza jövő héten, akkor lesznek illetékes személyek, akik tudnak majd válaszolni, mondja. Elköszönök tőle. A szemüveges, nagyhangú hölgynek is köszönök. Fejét se mozdítja, még mindig nagy mondásban vannak a vele láthatólag jó barátságban álló hölggyel, aki megelőzött a bejutásban.
Igen, ilyen az év eleje. Kissé csalódottan távozom a cégbíróságról. Aztán azon gondolkodom, hogy nekem és hozzám hasonló vállalkozóknak kell megtermelnünk az olyan modortalan, viselkedni nem tudó alkalmazottak munkabérét, mint amilyen ez a hangoskodó hölgy. Kifelé jövet kitör belőlem a székely büszkeség. Dühös vagyok. Visszafizetném ezt a fogadtatást – keseredek neki. De aztán lehiggadok, biztos nem én vagyok az egyetlen, aki így járt. Boldog új évet, vállalkozók!
Lázár István, Erdővidék
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
