Soros a The Daily Telegraphnak tegnap a davosi világgazdasági fórumon nyilatkozva kijelentette: előrelátta a font sterling évtizedek óta nem mért gyengülését, amely az elmúlt néhány hónapban ment végbe. A milliárdos alapkezelő elismerte: e várakozása alapján rövid pozíciókat épített ki a font ellen, vagyis arra játszott a piacon, hogy az általa valószínűsített gyengülésből árfolyamhaszna legyen.

A rövid eladási ügylet lényege, hogy kezdeményezője az adott piaci termékre ― részvényre, devizára vagy egyéb befektetési konstrukcióra ― szóló eladási tranzakció megkötésének pillanatában, illetve a későbbi visszavásárlás időpontjában érvényes, reményei szerint akkor már alacsonyabb árfolyam különbségéből húz hasznot. Ha a ,,short seller" elszámítja magát, és az árfolyamok a tranzakcióláncolat két végpontja között emelkednek, veszít az ügyleten.

Soros azonban a vezető brit konzervatív napilapnak tegnap azt mondta: most már zárta a fontra felvett rövid pozícióit annak jeleként, hogy további jelentősebb árfolyameséssel nem számol. E várakozását igazolni látszik, hogy a font tegnap, napon belül egy százalékot erősödve, 1,44 dollár közelébe emelkedett a londoni bankközi piacon a múlt heti 1,35 dolláros, 23 éve nem mért mélypont után. A font egysége tavaly nyáron még két dollárnál is többet ért; az elmúlt egy évben a brit valuta dollárárfolyama 30 százalékkal gyengült a mind súlyosabb recessziós jelek és előrejelzések hatására.

A brit statisztikai hivatal múlt héten közzétett előzetes adatai szerint a tavalyi negyedik negyedévben az előző negyedévről 1,5 százalékkal csökkent a hazai össztermékérték Nagy-Britanniában, éves összevetésben pedig 1,8 százalékos volt a visszaesés. A brit gazdaságban 1980 óta nem mértek ilyen ütemű, negyedéves összevetésű GDP-csökkenést. A brit GDP-érték a tavalyi harmadik negyedévben is zsugorodott 0,6 százalékkal, vagyis Nagy-Britannia az általánosan elfogadott piaci meghatározás alapján ― negatív növekedés két egymást követő negyedévben ― már recesszióban van, 1991 óta először. Londoni elemzői körökben meredek, 2,5―2,9 százalék közötti brit GDP-visszaesést várnak 2009 egészére.

A font ― az euróövezeten kívüli legjelentősebb EU-valuta ― az elmúlt hónapokban többet gyengült a dollárral szemben, mint Harold Wilson, illetve James Callaghan miniszterelnöksége alatt, az 1967-es és az 1976-os fontválságok idején, vagy az 1992-es ,,fekete szerda" után, amikor masszív spekulációval kiütötték a fontot az akkori európai átváltási mechanizmusból. Ez utóbbi támadás fő felelősének sokan azóta is Soros Györgyöt tartják; a nagybefektetőt Londonban ma is csak úgy emlegetik, mint azt az embert, ,,aki térdre kényszerítette a bankot" (ezalatt mindenki a Bank of Englandet, a brit jegybankot érti).

Soros alapja mindazonáltal csak az egyike volt a font ellen annak idején több tízmilliárd dollárral játszó intézményi befektetőknek, és az általa megmozgatott összegek elenyészőek voltak a napi nemzetközi forgalomhoz képest a világméretű spekulációs hadjáratban.