Hetente kétszer jelen lenni, figyelni, tanulni, önfegyelmet gyakorolni, a társakra is tekintettel lenni, a zongora akkordjaihoz igazodni, majd elölről kezdeni, akkor is visszatérni a következő órára, ha valami vagy nagyon sok minden nem sikerül. A Cseke Ágnes és Tüzes Csilla rendezte-koreografálta Diótörőben ez a munka köszönt vissza a színpadon, de nem izzadságszagúan, hanem üdén és szinte úgy, mintha egy egységes, nem hivatásos társulat élné, érezné és adná át Csajkovszkij csodálatos zenéjét mesebalettben. 

Mondhatnánk, ez természetes, hisz rengeteget próbáltak, a ruhák gyönyörűek, a látvány magával ragad, csakhogy, mindez nem valósulhatott volna meg összefogás nélkül. A szülők, vállalkozók, a helyi és a Művészeti és Népiskolát fenntartó megyei önkormányzat támogatására éppúgy szükség volt, mint a meghívott előadók jelenlétére, a Tamási Áron Színház műszaki csapatának együttműködésére. Csak ezáltal válhatott valóra, hogy egy balett-teremben, több kisebb csoportban megálmodott előadás nagyszínpadra került, és keddtől csütörtökig hat előadás közönsége – ebből hármat iskolásoknak szerveztek – lehetett részese az E. T. A. Hoffmann meséje nyomán született Diótörőnek.

Borítókép: A virágkeringő zárójelenete. Ferencz Anikó felvétele