Vidám, zenés-táncos „gyászszertartás” keretében temette a telet maskarások népes serege szombat délután Kovászna belvárosában. A szállodákban tartózkodó hegyen túli kíváncsiskodók nem tudták, mire vélni az alakoskodást, de a helybéliektől megtudták, hogy ősi erdélyi magyar szokás bemutatásáról van szó.
A kovásznai Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete által szervezett téltemető farsangi felvonulás népzene kíséretében a Városi Művelődési Ház udvaráról indult, s több stációja volt, ahol kéményseprő, ferences szerzetes, zsidó, skót, cigány, koldus, utcaseprő, inas, betörő, udvarhölgy, menyasszony, vőlegény, komédiás stb. jelmezbe öltözött maskarások a szalmabábut szállító kis faszekér körül táncra perdültek, s közben a halottat sirató asszonyok ráolvasták Ilyésre, azaz a vén Dobaira bűneit.
A felvonulás szintén a művelődési ház udvarán ért véget, ahol a telet jelképező szalmabábut nem sírba temették, hanem elhamvasztották. A ferences szerzetes ezekkel a rigmusokkal búcsúztatta a telet: „Sirató asszonyok, gyászoló gyülekezet! / A végbúcsú órája immár elérkezett. / Akit körül állunk itten, annak immár vége, / Nemsokára lészen csendes pihenése. / Itt nyugszik Ilyés, azaz a vén Dobai, / Aki hozzánk már többet nem tud szólni. / Itt elégettetik egyedül, magába, / Mert a gonosz halál őt elszólította. / De miért lőn ily hirtelen halála? / Mert az este három hordó bort megiva! / Ivás közben nem gondolt ő arra, / Hogy a kaszás ember nyakszirten ragadja. / Őróla vegyen hát most mindenki példát, / S csak annyit igyék, hogy meglássa az orrát. / Közben még az este megszólta a tököt, / És mégsem érte meg a csütörtököt. / Hallgassuk búcsúját, midőn látni lehet, / Ki az, kit közülünk a legjobban szeret. / Igaz, hogy a sírnál mindent megbocsátunk, / S az ellenségre is könnyeket hullatunk. / Először is búcsúzik nevelőanyjától, / Ildikótól, ki őt csinálta szalmából. / Majd keresztanyjától, ennek az urától, / S a keresztszülők összes jó pereputtyától. / Tizenkét feleség, ötvenkét nagy gyermek, / Háromszázhatvanöt unoka ügyel majd arra, / Hogy az álmát ezután senki ne zavarja. / Pihenje ki magát a jövő farsangra. / Bérmakeresztanyjától is végbúcsút veszen, / Nem köti már semmi e földi élethez. / Búcsúzik falunktól, kicsitől és nagytól, / S az itt jelen levő víg farsangolóktól.”
A temetést követő „toron”, azaz bálon Iffiú Szabolcs és barátai zenéltek, közreműködtek a Vizitke, Pitypang, Recefice néptánccsoportok.
