Portik Blénessy Ágota művészettörténész magiszteri dolgozatában próbálta feldolgozni Vass Tamás életművét, melyet „foszlányokból, töredékekből kellett összerakni”, mondta a megnyitón a tárlat kurátora. Vass Tamás eredetileg festőnek készült, tanárai indították a grafika felé, és már nagyon fiatalon, elsőéves egyetemista korától külső munkatársként alkalmazta a Napsugár, később pedig több hazai lap- és könyvkiadónak, többek közt az akkori Kovászna megyei újságnak, a Megyei Tükörnek is dolgozott. Az egyetem elvégzése után több közös kiállításon vett részt, alkotásaira felfigyelt a szakma, rajzkészségét, jellegzetes művészi látásmódját minden tárlat beszámolójában kiemelték, több díjat is kapott, de az átütő siker, az igazi elismerés mégis elmaradt, ismertette a grafikusművész életét Portik Blénessy Ágota. 1985-ben végre műteremhez jutott, ekkortól kiteljesedhetett művészi pályája – mely azonban kettétört: egy banális baleset miatt 1988-ban, alig 45 évesen életét veszítette. A mindössze húszéves alkotói pálya végén gazdag, változatos, az erdélyi képzőművészetben egyedinek számító életművet hagyott hátra, összegzett a művészettörténész, egy interjúból idézve Vass Tamás ars poeticának is beillő vallomását: „nem csak a környezetemnek, az emberiségnek van mondanivalóm”.

Dr. Salat Csaba, a kiállítás másik kurátora bevezetőként elmagyarázta, miért éppen Sepsiszentgyörgyön nyílott meg az életmű-kiállítás: mert itt található a Erdélyi Művészeti Központ, mely a tárlatokról nagyon jó minőségű katalógust ad ki, és ez is nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy egy már-már elfelejtett képzőművész újra bekerüljön a szakma és a közönség tudatába, mert itt szervezik a Székelyföldi Grafikai Biennálét, és nem utolsósorban, mert Sepsiszentgyörgyön felsőfokú művészeti oktatás is zajlik. Ismertette, a Portik Blénessy Ágota által megkezdett életműfeltárást folytatva Vass Tamásnak mintegy 150–180 munkáját tudták beazonosítani, ez a szám korántsem végleges, ugyanis a grafikus munkái jórészt magángyűjteményekben találhatók – a most megnyílt tárlatra is 18 helyről gyűjtötték össze a munkákat. Az azonosítást az is nehezítette, hogy a művész halála után apja a család tulajdonában maradt dúcokról több lenyomatot is készített, ami még nem lett volna baj, csakhogy szignózta is azokat – így ezek hamisítványoknak számítanak, mondta, hozzátéve, nagy a valószínűsége annak, hogy Vass Tamásnak közvetlenül halála után Sepsiszentgyörgyön az egykori Üvegcsűrben nyílott első posztumusz kiállításán több ilyen volt látható.