Családi szórakozásra, kikapcsolódásra, egyéb sportokra marad a kibírhatatlanul zajos, állandó botrányokkal szennyezett Besenyői-tó, vagy pedig a rétyi, ahol a nem túl tökéletes, de mégis meglévő illemhelyeket is bezárták, így a szemét és egyéb melléktermékek miatt valóságos fertővé vált a valamikori lubickoló-, csónakázóparadicsom, amely mindennek ellenére még mindig tömegeket vonz. Mert nyár van, meleg, és egy-egy hétvégére vagy akár délutánra is vízbe kívánkozik felnőtt és gyermek egyaránt. Gazdája nincs a gondnak, a hatóságok egymásra, illetve a bérlőkre mutogatnak, hiába — és ahogy a Bukarest környéki állapotokat elnézzük, akkor sem történik semmi, ha súlyos, nagyszámú megbetegedést okoz a víz. Amelybe mifelénk is beledobják a dögöt, dacára annak, hogy alább a gazda saját csemetéi, unokái pancsolnak...

S hogy a vakáció még szebb legyen, kevés épített strandunk állapota sem megnyugtató: az uzonkai és kilyéni magántulajdonú medencék vizéről nem tudni, milyen minőségűek, mikor és mivel kezelik őket. Kézdivásárhelyen, Baróton évek óta bezárták a meglévő strandokat, s bár itt-ott egy-egy aprócska feredő felújításáról hallani, a helybeliek számára megfizethetetlen kovásznai uszoda mellett megyénkben a zsúfolt sepsiszentgyörgyi uszodán és sürgős felújításért kiáltó strandon kívül egyetlen olyan fürdőhely sincs, ahol a megbetegedés kockázata nélkül leülhet az ember. Ráadásul ez utóbbi két helyen is árulják a sört, mert fogyasztása még mindig a legnépszerűbb sport, és mindenesetre kevesebb macerát kíván, mint a zavartalan környezet megteremtése és fenntartása.

Tehát minden adottság és lehetőség dacára csak a megyehatáron túl, a védett Szent Anna-tónál hódolhatunk egy igazi nyári fürdés örömeinek. Azt határozott környezetvédelmi fellépéssel sikerült megóvni a teljes lezüllesztéstől, de további szigorításokat fontolgatnak, a tömegturizmus nagyobb dicséretére. Mert ez bizonyult az egyedüli értékmentő megoldásnak. De valahogy nem bír meghonosodni az önrendelkezési követelésektől hangos háromszéki tájakon...