Ez az új megfilmesítés nagyon ért ahhoz, amikor látvánnyal kell sokkolni. Rögtön A hó társadalma elején kapunk egy olyan mértékben naturalista repülőlezuhanást, amelyhez képest a Lost hasonló jelenete csak az utánzat hatását kelti. Itt törnek a csontok, összepasszírozódnak az emberek, a bevérzett szemű túlélők látványa pedig sokáig emlékezetes marad. A filmben Bayona rendező a fiúkat és a velük tartó pár hozzátartozójuk szenvedését mutatja, az újabb és újabb traumákat: ahogy egymás után halnak meg, megadva magukat a kegyetlen hidegnek, de a rájuk zúduló lavina és annak felismerése, hogy egyedül a kannibalizmus tarthatja őket életben, olyan tények, amelyek megviselik az ember lelkét. Kár, hogy Bayona mellett a forgatókönyvírók egyszerűen nem találják meg a fókuszt, vagyis azt a figurát, aki a főhős lehetne. Sőt, a több mint kétórás játékidő alatt képtelenek a készítők épkézláb személyiséggel, háttérsztorival felruházni a karaktereket. Értjük mi, elvileg a filmet narráló Numa (Enzo Vogrincic Roldán) lenne a központi alak, na meg Roberto (Matías Recalt) és Nando (Agustín Pardella), de sajnos vázlatosak maradnak.

Szó se róla, a Netflix új katasztrófafilmje az érzelmességét tekintve betalál, amikor felsejlik annak a lehetősége, hogy a srácok megmenekülnek, velük együtt megkönnyebbülünk. Sőt, a csodálatos kameramunka, az akciódús jelenetek mind-mind felteszik a pontot az i-re, és Michael Giacchino zenéjének is köszönhetően egy jó értelemben vett pátoszos filmet kapunk, mely kapkodó, de komoly lelki fröccsel felérő emlékeztető arról, hogy az emberek egymásba kapaszkodva még a lehetetlent is képesek túlélni. Jól mozog a kamera, jól mutatja a látványt és a hangot, de kevésbé hatékonyan rögzíti az éhséget, a hideget és azt az időtartamot, amely alatt a repülőgép-szerencsétlenséget túlélő emberek a kannibalizmus felé fordultak. Míg a zuhanást és az egymást követő elhalálozásokat kegyetlenül valósághűen mutatják be, addig a kannibalizmussal kapcsolatban szégyenlősebb a kamera. Nyilván ez a túlélőknek és az elhunytaknak járó tiszteletadás miatt van, mert bevonták a készítésbe a valódi exrögbiseket is.

Szembetűnő hibái ellenére A hó társadalma nem rossz film, a repülőbalesetes jelenet önmagában megéri, hogy leforgatták. A túlélős, naturalizmusba hajló momentumok ugyancsak meghökkentőek, és annak ellenére, hogy a karaktereket képtelenek az írók komplex módon felfesteni a tévéképernyőre, még érzelmi löketet is adnak a látottak. Ez az igazán döbbenetes, hogy katartikus a befejezés, és mégis összeáll érzelmileg a Netflix-film a végére.

A titkok szaunája

A skandináv országokban a szaunát nem csupán a pihenés helyének tekintik, hanem az önmegvalósítás eszközének is. Anna Hints rendezőnő figyelemre méltó operatőri munkája a hagyományos észt szaunázás legszemélyesebb pillanatait tárja elénk, ahogyan azt a nők szűk közösségének tagjai megtapasztalják. Egy erdei izzasztókamra magányában ezek a nők őszintén megosztják legrejtettebb titkaikat, vágyaikat és kísértő emlékeiket, miközben a test és a lélek közötti határok a szemünk előtt elmosódnak. Ez a magával ragadó, francia–izlandi–észt koprodukcióban készült dokumentumfilm a 2023-as Sundance Filmfesztiválon debütált, ahol elnyerte a legjobb rendezés díját a világmozi kategóriában.

A parasztok

Lengyel film, Nobel-díjas regény animációs filmre vitele, 2024-es Oscar-jelölés. A XIX. század vége, egy kis lengyel falu pletykák, a föld utáni veszekedések helyszíne. Jagna, egy 19 éves gyönyörű parasztlány a figyelem középpontjába kerül, amikor megtagadja szülei akaratát, hogy Boryna, egy özvegy földbirtokos felesége legyen, ugyanis Jagna Anteket, a leendő férj fiát szereti. Ezzel minden határt átlép.

Bob Marley: One Love

A film a zenészlegenda életét és zenéjét ünnepli, aki a szeretet, az egység egyedülálló bajnoka volt. Először láthatjuk Bob erőteljes történetét, aki a nehézségeken felülkerekedve végigjárta forradalmi zenéjének útját. A Marley család produceri közreműködésével készült alkotásban a legendás zenészt Kingsley Ben-Adir, a feleségét, Ritát Lashana Lynch alakítja.

A szenvedély íze

Erre a filmre kíváncsi vagyok, mert anno személyesen is láthattuk párommal a Loire menti Segré-en-Anjou Bleu kastély konyháját, ahol ezt a filmet forgatták. A La passion de Dodin Bouffant című történelmi romantikus dráma a kiváló szakácsnő, Eugenie és munkaadója, a nagy gourmet hírében álló Dodin Bouffant szerelmét és kapcsolatát mutatja be. Az 1885-ben játszódó film Marcel Rouff La Vie et la passion de Dodin Bouffant, gourmet (A szenvedélyes ínyenc) című regénye nyomán született.

Dancs Árpád