Ezek általában részvénytársaságként léteznek, és legtöbbjük arról hírhedt, hogy több tíz éve szánalmas teljesítményt nyújt, nem ritkán hatalmas veszteségek mellett. Mindezt úgy, hogy állítólag folyamatosan reformálják azokat, így kapnak időről időre mentőövet. E kivételes, az állam által „gondozott” galeribe tartozik az állami postatársaság is, melynek alkalmazottai tegnap a kutatási, innovációs és digitalizációért felelős minisztérium elé vonultak tiltakozni, miután a múlt héten igencsak elmérgesedett a helyzet a vállalat fejesei és az érdekvédelmi szervezet között a szakszervezetek szerint kaotikus bérezés, valamint (az állítólag a vezetőség időhúzása miatt patthelyzetbe jutott) kollektív munkaszerződés kapcsán. A társaság vezetősége nyilván cáfolta a felhozottakat, és gyorsan próbálta ráhúzni a szakszervezetre a vizes lepedőt, burkoltan ugyan, de gyakorlatilag hazugnak nevezve az érdekvédelmi szervezetet. Természetesen a vállalatvezetés az ő nyakukba varrná át a kollektív szerződés körüli huzavonát, sőt, a „digitalizációs reform” késlekedését is.

A múlt heti nyilatkozatháború alapján nehéz eldönteni, hogy hol az igazság, de nem lehet kicsi a baj, ha a szakszervezetek nem csak a tiltakozást, de az általános sztrájkot is kilátásba helyezték. Nyilván az is megtörténhet, hogy a társaság vezetőségének is jogosak egyes észrevételei, és az érdekvédelmisek is túlfeszítették a húrt, amint az is előfordulhat, hogy egyes korszerűsítési törekvések is az utóbbiak ellenállása miatt bicsaklottak meg, ám hadd éljünk a kétely jogával, hogy nem ezen történések miatt tart ott a vállalat, ahol. A Román Posta ugyanis hosszú évek óta meredek lejtmenetben van. Rég elveszítették a harcot a futárszolgálatokkal a csomag- és más küldemények piacán (annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt irdatlan összeget költöttek a járműpark megújítására), a papíralapú levelezés a lakosság körében már kuriózumnak számít, és a nyomtatott lapok visszaszorulásával e téren sem terem babér a társaság számára, csak hogy pár példát említsünk. Mindehhez társul, hogy országosan (pár ritka kivétellel) a postahivatalok, illetve a társaság más ingatlanjai általában gyalázatos állapotban vannak, a szolgáltatások minősége erősen vitatható, amint az alkalmazottaik hozzáállása is. Utóbbira mondjuk magyarázattal szolgálhat a siralmas bérezés, ahogy a rossz munkakörülmények is.

A felsoroltakat figyelembe véve, a mostani tiltakozások – noha jogosságukat nem áll szándékunkban vitatni – sajnos önmagukban nem sokat jelentenek, csak újabb epizódok az állami vállalatok zavaros működéséből. Nagy eséllyel most is annak leszünk tanúi, hogy némi fortyogás, illetve a vezetőség részéről érkező pár tűzoltó intézkedés után a vihar elcsitul, és a társaság folytatja útját a jól ismert lejtőn.

Borítókép: Facebook / Sindicatul Lucrătorilor Poștali din România