Kik vagyunk mi és kik ők? Mire gondoltak az előadás címét olvasva? – tette fel elöljáróban a kérdést Tamás Sándor, amire a szép számú közönség soraiból érkeztek szerre válaszok, adva a témát: vannak férfiak és nők, vannak RMDSZ-esek, illetve más pártiak, magyarok és románok, jobb- és baloldaliak, idősebbek és fiatalok és így tovább, arra hangolva az előadást, hogy bizony van, „mit osztani”, a társadalom már csak ilyen, mindig különböző, más- más véleménnyel, elvekkel, életúttal járja ki-ki a magáét élete során. A tanácselnök rendre beszélt a társadalmunkra jellemző különbségekről, a nők szerepéről, az olvasás fontosságáról, aztán, a közelgő választásokra való tekintettel, a politika kusza ösvényeire terelte előadásának fonalát, azt fejtegetve, hogy mi, székelyföldi magyarok, mit nyerhetünk vagy veszthetünk a 2024-es választási év során.

Sőt, még segítséget is kért, mondván, hogy minden településen van mintegy 25–30 százaléknyi ember, akik rendszerint nem mennek el szavazni. Bár erre megvan a joguk, de ezúttal, nyilván mindannyiunk közös érdekében, mozgósítani kellene őket. „Mert a mi ügyünkről van szó!” – hangsúlyozta, mely ügy, elmondása szerint a legnagyobb veszélybe kerülhet, ha a feltörekvő, jelenleg 20, illetve 5–7 százalékon álló AUR és SOS Romania pártok kormányközelbe kerülnek. „2024-ben hosszú távra eldől a mi életünk. Ezeknek a pártoknak a világképében mi, magyarok nem vagyunk benne” – mondta a tanácselnök – mint ahogy Brüsszelben vagy Washingtonban sem érdekel igazából senkit a mi sorsunk. Tamás Sándor úgy vélekedett, az itt élő embereknek családjuk érdekében hosszú távon kell gondolkodniuk, hosszú távon kell megteremteni az utódok számára is élhető közeget, közösséget, az iránytartás szempontjából számunkra pedig igencsak fontos lesz a 2024-es év.

A választások összevonását illetően úgy gondolja, jó, ha az európai parlamenti választásokkal együtt lesznek a helyhatósági választások, utóbbinak ugyanis nagyobb a mozgósító ereje, így remélhető, hogy az előbbiben is sikeresebb lesz szereplésünk.

Figyelmeztetett, a tervezett megyeösszevonások sem hozhatnak túl sok jót közösségünknek, a jelenlegi állás szerint ugyanis többségében román lakosságú megyékhez „csapnának hozzá”, ilyenformán a majdani szupermegyében a magyarság részaránya jelentősen csökkenne, azáltal nyilván a magyarok számára fontos intézményeknek (például kórházaknak) nyújtott támogatások részaránya is. Hasonlóképpen rossz ötletnek találja a városok, községek tervezett közigazgatási átszervezését is, amit az ígéretek szerint 2025-ben fognak ismét elővenni és napirendre tűzni. „Mi nem akarunk odajutni, ahova a felvidéki magyarság jutott a közigazgatási átszervezésekkel. Szlovákiában ma már nincs olyan megye, amelyben a magyarság részaránya legalább az 50 százalékot elérné” – mondta.

A megyei tanácselnöknek végül a meghívó helyi RMDSZ nőszervezete részéről ajándékot adtak át, Benedek-Huszár János polgármester pedig máskor is szívesen látott vendégként búcsúzott tőle.

Böjte Ferenc