Érdemes kicsit elidőzni a miniszterelnök beszédénél – sok minden kiderül belőle a mindenkori román politikus archetípusáról. Kezdjük mindenek­előtt a pozitívumokkal: az mindenképpen üdvözlendő, hogy egy miniszterelnök képes arra, hogy bár négy-öt éves távlatokban értelmes jövőképet rajzoljon meg, ha valahol felszólal. Bukaresti politikusok ekkora távlatban már nemigen szoktak gondolkodni – a Romániában oly gyakori kormányválságok közepette nem is igazán érdemes, de akkor sincs szükség ilyesmire, ha az ember a rövid távú politikai haszonszerzést lesi, mint az errefelé annyira megszokott. Stratégiai gondolkodásra vall továbbá Ciolacu beszédében az is, amit Románia energetikai potenciáljáról mond: helyesen azonosítja be azokat a természeti forrásokat, amelyek kitörési lehetőséget jelentenek az ország számára.

A lehetőségektől a valóságig (és főleg az Eldorádóig) azonban nagyon hosszú az út – és a román politikai osztály mind ez idáig nem bizonyította, hogy képes lenne ezen végigmenni. Románia ugyanis nem mától és nem is tegnaptól számít igen gazdag országnak természeti erőforrásokban: óriási kő­olaj- és földgázkészletekkel bír, földrajzi adottságai nyomán nap-, szél-, vízenergia-termelésben is élen járhatna, de nukleáris erőmű is segíti az energetikai függetlenség programját – mindezek ellenére az ország évek óta inkább importálja az energiát, semhogy a fekete-tengeri gázkitermelést elkezdje. Hasonló a helyzet a turisztikai potenciállal is: a hegyekkel, tengerrel, épített és kulturális örökséggel bíró ország nemzeti össztermékéhez arányaiban sokkal csekélyebb mértékben járul hozzá a vendégforgalom, mint más, látnivalókban, földrajzi adottságokban korántsem ily gazdag államokban.

Álomfizetésekről is beszél Ciolacu, kétezer eurós átlagbért, 1200 eurós minimálbért emleget, miközben mélyen hallgat a munka romániai túladózásáról, arról, hogy a hazai munkavállalók bruttó keresetének felét veszi el az állam. És arról sem ejt szót, hogy az átlagbér a legtöbb romániai alkalmazott számára álom csupán, a dolgozók mindössze 15 százaléka keres ennyit, a középarányost a rendkívül magas – nem ritkán éppen az állami ágazatban kifizetett – juttatások húzzák fel ennyire. Ami pedig Ciolacunak a kórházépítésekről szóló kijelentéseit illeti, azok komolyságáról sokat elárul, hogy több mint nyolc évvel a Colectiv-tragédia után, az akkori fogadkozások ellenére Romániában azóta sem épült meg egyetlen olyan kórház sem, ahol súlyos égési sérüléseket szenvedett betegeket el lehetne látni.

Mindezeket figyelembe véve Ciolacu beszéde kapcsán talán nem alaptalanul fogalmazódhat meg sokakban –  a szociáldemokrata pártvezér hétvégi, Székelyfölddel kapcsolatos kijelentéseit parafrazálva –, hogy nem lesz itt semmilyen Eldorádó!

Borítókép: gov.ro