Ha azt feltételeznénk, hogy egy ilyen szembeállítás esetén manapság csakis az ember pártján lehet állni, tévedünk. Dezső László, mint elmondta, a medve pártján áll. Hogy miért? Elsősorban azért, mert a medvére anélkül mondunk ma elhamarkodott halálos ítéletet, hogy viselkedésével a legkevésbé is tisztában lennénk. De hát egy átlagember ma a természetet magát is alig ismeri, nemhogy a benne élő állatokat, pedig a természetnek is vannak szabályai – fűzte hozza, – melyeket ha betartanánk, ő határozottan állítja, nem kellene félnünk a medvéktől.

Úgy vélte, nem kellene oda jutnunk a medvékkel, ahova a bölényekkel jutottunk, amelyek utolsó példányát több mint kétszáz évvel ezelőtt lőtték ki a Kárpátokban. „A medve nem érdemli meg a körülötte kialakult hisztériát. A medvetámadások körülményei, okai mindig homályosak, tisztázatlanok, egyrészt sosincs szemtanújuk, másrészt a medve sosem tudja elmondani álláspontját ezekről” – vélekedett. „A medvekérdés egy összetett kérdés, és a megoldása is összetett” – részletezte aztán, megemlítve, hogy az ember ma minden gombát és erdei gyümölcsöt összeszed az erdőből, a medvéknek egyebet nem hagy, csak szemetet, de a legfőbb probléma nem is ez, hanem hogy senki sem beszél őszintén a medvekérdésről.

A kérdésben döntéshozó emberek saját magukat csapják be – mondta –, példaként említve a medveszámlálások hamisságát, amelynek eredményét legtöbbször már akkor tudni, amikor az még el sem kezdődött tulajdonképpen. Számos példával aláhúzta, hogy mennyire kontárok vagyunk a kérdésben, és az említett hisztéria következményeként szeretnénk tűzzel-vassal irtani a medvéket, miközben tulajdonképpen saját magunk alatt vágjuk a fát. „Nemcsak a medvéket, de ugyanúgy irtjuk például a gyógynövényeket is a természetből. Azok is veszélyesek?” – tette fel a kérdést.

Az előadás során levetítették a Lekvár című kisfilmet, amely Dezső László és egy medve „barátságát” mutatta be, teljesen más szemszögből közelítve meg a medvekérdést, azt sugallva, hogy a medve igenis egy érző, intelligens állat, amelynek ugyanúgy szüksége van az ember segítségére, mint ahogy a természet is csak az emberrel együtt válik teljessé.

Tény, hogy a Dezső Lászlóval töltött est után feltehetjük a kérdést: vajon továbbra is az önző, a „mindent pusztítsunk el” felfogásban közelítünk a természet felé, vagy pedig belátjuk: van más járható út is? Ő mindenesetre felajánlotta, segíthet a választásban, akár úgy, hogy pedagógusok meghívására előadást tart diákoknak is a témakörről, hiszen a belénk oltott nevelés meghatározó szempont lehet.

Böjte Ferenc