Az AndréVajna produkció hétállomásos erdélyi turnéja szerda délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban zárult, verskoncertjüket az irodalomról, azon belül a költészetről, alkotói műhelyük titkairól faggató beszélgetés előzte meg Szabó Eszter moderálásával. Hogy alkalmi duóvá állt össze André Ferenc és Vajna Ádám, annak egyik titka, hogy a világról alkotott képük, költészetről való felfogásuk nagyon hasonló, bár különböző utakat jártak be ez idáig: André a slam poetry felől érkezett az irodalomba, Vajna a „komoly” költészet irányából – közös azonban mindkettejükben, hogy szövegeik zeneisége nagyon fontos számukra. Indulásukban is van hasonlóság, egyikőjüknek első kötete a költészet felfedezéséről, a második az őt körülvevő világ, az őt érdeklő dolgok felfedezéséről szólt (Vajna), másikuknak sokáig az jelentett kihívást, mi az, amivel versszöveget lehet csinálni, aztán már a szöveg által próbálva megérteni a világot (André). Az olvasóval sok helyütt szembefutó kiragadott idézetek okán a költészet eladhatósága is szóba került, a nem biztos, hogy mindig jellemző két-három sornak valójában figyelemfelkeltő szerepe van, vélte André, hiszen a verset nem magától fedezi fel az olvasó, gondoskodni kell arról, hogy eljusson hozzá. Vajna szerint pedig a vers nem karácsonyi ajándék egy szép dobozba becsomagolva, hanem maga a karácsonyfa, amelyet magunknak kell feldíszítenünk. Aztán a versek olvasói befogadásának mikéntjére terelődött a szó, vannak szövegek, amelyek olvasva, mások énekelve működnek jobban, állapította meg André, hozzátéve: közös produkciójukban ők is ezt tesztelik, bízva abban, hogy versszövegeiket énekelve vagy zenei kísérettel előadva közelebb tudnak jutni az olvasókhoz. Ez azonban elég vegyesen „jött be” a sepsiszentgyörgyi közönségnek, a tizenegy fejezetben előadott utazás valóságtól valóságig során néhányan elhagyták a termet, akik maradtak azonban, annál lelkesebben jutalmazták végül tapsukkal a produkciót.