A találkozónak az adott alkalmat, hogy tavaly emlékeztek Bodosi Dániel születésének 110. évfordulójára, ez alkalommal több helyen is kiállították festményeit, a kisborosnyói székely-magyar történelmi emlékparkban kopjafát avattak tiszteletére, Baróton pedig a ballagók emlékplakettet helyeztek el az iskolaudvaron található emlékkopjafájára.

Mindezekről, de főképp a kolozsvári Szépművészeti Múzeumnak helyet adó Bánffy-palotában tavaly szeptember 6-án nyílt kiállításáról a festőművész lánya, Darvas Annamária, fia, Bodosi Imre, valamint Szász Zsolt, az Erdővidék Televízió szerkesztője és Benedek-Huszár János polgármester beszélgetett. Levetítették azt a riportfilmet, amelyet a kolozsvári tárlat megnyitóján az Erdővidék Televízió szerkesztői, Szász Zsolt és Székely Blanka készítettek, s melyből kiderült, hogy Bodosi Dániel munkáit nagy szeretettel fogadta Erdély fővárosának műértő közönsége is. A filmben megszólalók kiemelték a hat évtizedet átfogó életmű stilisztikai egységességét, a képek Bodosi Dánielre jellemző egyediségét, amelyhez ő, ritkaságszámba menően, mindvégig hűséges maradt.

Ahogy hűséges maradt szülőföldjéhez is, ahol alkotott és ahol tehetségét kamatoztatta. Ennek okán felmerült, hogy Bodosi Dániel megérdemelne egy szobrot Baróton, mint ahogyan azt is, hogy munkái állandó tárlat formájában helyet kapjanak valahol a városban.

Hoffmann Edit nyugalmazott muzeológus ezzel kapcsolatosan úgy vélte, hogy amennyiben a település is ugyanúgy érez Bodosi életműve iránt, amint hagyatékának ápolói, a családja, akik nem kevés idő és energia árán, példamutatóan a semmiből építették fel és építik, ápolják továbbra is Bodosi Dániel emlékezetét, akkor igen, Baróton lehet Bodosi Dániel-kiállítás, -szobor és „még sok minden más is” – fogalmazott.  

Böjte Ferenc