Sepsiszentgyörgy gombavilága annyira gazdag fajokban, hogy jó eséllyel pályázhatna Európában és talán a nagyvilágon is a gombák fővárosa címre. Ha nyitott szemmel járjuk a várost, sétányait, zöldövezeteit, parkjait, templomkertjeit, egy mesésen gazdag, változatos gombavilág tárul elénk. A március 14-én bemutatott lucos tobozfülőke után most ismerjünk meg még két korán előjövő tobozlakó gombát.
Enyhe tobozfülőke
A legelterjedtebb városi tobozfülőkénk. Egyik jellegzetes élőhelye az Erzsébet parkban található, a játszótér és a dísztavacska között. A lucos tobozfülőke ikertestvére, latin neve: Strobilurus stephanocystis. Gombászszemmel nem is lehet megkülönböztetni tőle, sőt, még a termőideje is egybeesik e két fajnak. Ami mégis jól elkülöníti őket, az a tenyészközeg milyensége. Ez csakis kéttűs fenyő (erdei- vagy feketefenyő) toboza lehet.
Másik, ugyanazt az aljzatot kedvelő rokonától, az étkezésre nem ajánlott, keserű tobozfülőkétől (S. tenacellus) még nehezebb elkülöníteni. Itt, ami a gombásznak segíthet, de nem lehet döntő argumentum, az a termőideje és húsának az íze. Az enyhe ízű tobozfülőke általában márciusban és áprilisban terem, míg keserű (általában keserű, de olykor enyhe!) ízű, jóval ritkább testvére, a keserű tobozfülőke állítólag őt követi május-júniusban. Persze, a termőidő nincs kőbe vésve, lehetnek átfedések is.
Kúpos kígyógomba
Egy másik, de ritkább tobozlakó faj a kúpos kígyógomba (Mycena strobilicola). Egyaránt megtelepedik luc- és kéttűs fenyők tobozán is.
A hasonló méretű tobozfülőkéktől jól megkülönbözteti üreges, törékeny tönkje, valamint húsának kellemetlen, salétromos szaga. Akár a többi Mycena faj, ez sem ehető. A megyei könyvtár mögötti szűk völgyben kialakított, „ifjúsági gödörként” is emlegetett parkosított részen többször is megfigyeltem.
Farkas János
