Az, hogy kinek van „igaza”, és hogy az adott helyzetet vagy viselkedést milyennek minősítjük, egyénenként változik. Hiszen az érték­ítéletünk belső világunk függvénye, amit meghatároz a gondolkodásmódunk, érzésvilágunk, szociális állapotunk, tapasztalataink stb.

Külső világunkban bárhogyan igyekeznénk csak a jót, a számunkra pozitívat jelentő dolgokat választani, lehetetlen, hiszen e földi életünk alapja a kettősség, mindennek van párja, ellentéte. Így lesz a két félből egész, vagyis a valódi, teljes élet.

Belső világunkban ugyanez van. Minden személynek vannak jó és kevésbé jó tulajdonságai, szokásai, megnyilvánulásai. Ha mindig csak az egyik oldallal foglalkoznánk, az önmagunkról alkotott kép egy torzított énkép lenne, ami nem fedi a valóságot – bármelyik oldalt igyekeznénk is előtérbe helyezni. Hiszen minden egyén erényeivel és erősségeivel, illetve árnyoldalával együtt teljesen egész emberi lény.

A harmonikus élet megteremtése éppen e két pólus közötti egyensúly megtalálását, megtartását jelenti: mind külső, mind belső világunkban, illetve a külső és belső világ között is.

Semmi nincs jelen úgy, hogy „nem kellett volna”, hiszen mindennek, ami utunkba kerül, megvan a maga létjogosultsága. A pozitív dolgok megléte olykor annyira egyértelmű, természetes számunkra, hogy megfeledkezünk érte hálát adni. Viszont a nem kívánt oldallal szembeszállunk, harcolunk és elégedetlenkedünk. Pedig ez is éppen annyira természetes. És azért hivatott megjelenni életünkben, hogy kimozdítson megszokott kerékvágásunkból, s ezáltal egy újabb, jobb irány felé kormányozzuk életünket. Az adott feladat vagy probléma ne visszahúzó erő legyen életünkben, hanem legyen egy kihívás, ami krea­tivitásunkat hívja elő, hogy a lehető legjobb megoldást találjuk meg.

Az egyensúly megtalálása önmunkát jelent – önismeretet és önreflexiót. Érdemes dolgozni vele, hiszen ha megtaláltuk belső egyensúlyunkat, az a külső világunkban is megjelenik.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó