Locsolóversek

2024. március 29., péntek, Kiscimbora

Kinyílott az aranyeső,
én voltam ma a legelső,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel.

Fotó: Vargyasi Levente

Minden szőke, barna lány,
mint a piros tulipán
virulva viruljon,
rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni!
Szabad-e locsolni?
*
Feltűzött a húsvét
fényes napsugára
minden keresztények
háza ablakára.
Feltámadott Jézus,
nem maradt a sírba,
a neki faragott
hideg koporsóba.
Tanulván a jóktól,
példákat vegyetek,
hogy még sok húsvéti
ünnepet érjetek.
*
Keléses ne légy!
Bolhásos ne légy!
Esztendőre
még frissebb légy!
*
Rigmust mondok,
Tojást várok,
Ha nem adnak,
Odább állok!
*
Én kis kertész
legény vagyok,
Magam után
szagot hagyok.

Hozzászólások

Megosztás: Cikk megjelenési időpontja: 2024-03-29 08:00 Cikk megjelenítése: 11082 Olvasóink értékelése: 3.33 Szavazatok száma: 9

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2024-03-29: Kiscimbora - :

Krisztus a kereszten

Mikor Krisztus urunkat elfogták, megkötözték, és fűzfavesszővel verték, akkoriban a fűzfa tele volt tüskével, de a fa úgy megsajnálta Krisztus urunkat, hogy a tüskéit mind elhullajtotta, az ágait többet az ég felé föl nem eredeztette, hanem lehajtotta a föld felé, és örökre megszomorodott. Úgy is hívják, hogy szomorúfűz, és azóta nincs neki egy árva tüskéje sem.

Következő írásunk

2024-03-29: Közélet - :

A fény csak Isten által jöhet közénk

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!” Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. (Máté 28, 1–8.)