Jézus Krisztus a mai háborús világ bűneiért is meghalt... Elszomorodik az ember lelke, amikor belegondol, ez már a harmadik háborús húsvétunk lesz itt, Kárpátalján. A harmadik olyan ünnepi alkalom, amikor sok-sok családtag, rokon, jó barát még mindig nem tud hazajönni... És ha a legfrissebb eseményeket nézzük, erre egyhamar még nem is lesz lehetőség.
A moszkvai terrortámadásban az orosz vezetés máris „ukrán szálat” emleget, megalapozva a várható eszkalációnak. Orosz területeket érnek dróntámadások, a fekete-tengeri flotta módszeresen fogy, válaszul erősödik az orosz rakétaterror, amely virágvasárnapra virradóan már nagyon közel pusztított hozzánk. A szomszédos Lemberg megyei Sztrij városa alig 150 kilométerre van Ungvártól, a megyehatártól pedig már csak kőhajításnyira.
A hírekből tudjuk, a második isztambuli diplomáciai próbálkozás is elbukott, kompromisszumkeresés helyett a felek inkább tovább háborúznak. Az új eszkaláció mindkét fél számára jól jöhet. Moszkvában lesz, mivel indokolni az esetleges újabb mozgósítást, a „speciális katonai hadművelet” totális háborúvá minősítését, míg az Egyesült Államokra így még nagyobb nyomás nehezedik, hogy adja végre oda az Ukrajnának ígért 60 milliárd dollárt. A helyzet tehát rohamosan fokozódik, Párizsban a modern kori kis Napóleon is „élezi” a kardját. Miközben az új fejlemények még több geostratégiai vitát indíthatnak el, tovább gyarapodhat az összeesküvés-elméletek sora, mégis végtelenül egyszerű ez: van a békepárti és a háborúpárti álláspont. Jelenleg még utóbbi tábor az erősebb és a hangosabb, ezért ők a békepártiakat leárulózzák... A békepártiak egyetlen bűne, hogy nem szeretnének több halált, veszedelmet és pusztítást. A háborúpártiak eközben a békepártiakat küldenék maguk helyett a harcba...
Kifordult magából, elkorcsosult ez a világ. A józan észérvek itt már kevésnek tűnnek, ezért egyetlen fegyverünk marad, a fohász: Legyen béke!
Dunda György
