„És fölzúgnak a hamuszín egek, / hajnalfele a ravensbrücki fák. / És megérzik a fényt a gyökerek / És szél támad. És fölzeng a világ” – írja háborús tapasztalataira alapozva Pilinszky János Harmadnapon című versében. A huszonhárom éves költőt 1944-ben behívták katonának és Németországba vitték, ahol ugyan fegyverrel nem harcolt, de láthatta a háború borzalmait.
Például a Ravensbrück szomszédságában lévő női koncentrációs tábort, előbbi látomásszerű képeit is e hírhedt hely ihlette. Lírájában egy másik költemény is kötődik a Harmadnapon címűhöz: a Ravensbrücki passió a tragikus lágerélményt és a krisztusi szenvedéstörténetet (passió) ötvözi, e verse a haláltábor egy ismeretlen áldozatának kivégzésére, „keresztre feszítésére” fókuszál. Ennek egyfajta, reménységgel is átitatott folytatása a Harmadnapon, hiszen az idézett, első strófabeli nyitány után Pilinszky a következő, szinte himnuszként hangzó sorokkal összegez: „Mert megölhették hitvány zsoldosok, / és megszünhetett dobogni szive – / Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.”
E latinul rögzített mondat – jelentése: és harmadnapon feltámadott – hirdeti a mindenkori győzelmet a halál, az aljasság és a gonoszság fölött, a kivégzett női rab és a megfeszített Krisztus sorsa is összefonódik tehát e két szikár versben. Pilinszkyt értelemszerűen mélységesen megrendítette a világháború, a rombolás, pusztulás látványa kapcsán írja: „se Bosch, se Bruegel, se Greco képzelete nem látta ezt a tájat”. Mégis, Ravensbrück arra is késztette, hogy a feltámadásról is szóljon.
Mi közünk nekünk ma mindehhez? Hiszen évtizedek teltek el azóta, s a világ más lett, szép lett, legyinthetnénk is akár. De mégsem tehetjük: az a fenyegetettség, amely Pilinszky líráját átszövi, nem szűnt meg, csupán átalakult. Hiszen ma is a háború árnyékában élünk, ezrek, százezrek sorsa, élete zúzódik szét, és ijesztő, hogy ez már sokak számára megszokottá vált.
Hát ezért várunk a fényre, amelyet megérezhetnek a gyökerek is, feltámadó szélre, és arra, hogy újra fölzengjen a világ. Ezért várjuk örök, elpusztíthatatlan bizakodással a harmadnapot. Mert harmadnapon feltámadott, ott akkor Ravensbrück mellett is, miként előtte és utána is, minden borzalom, tragédia, világégés, embertelenség ellenére. A feltámadás megváltó üzenet is egyben, mely hirdeti: az élet erősebb a halálnál. Így aztán nagypéntek, a legmélyebb gyász után ismét örvendezhetünk, nem csupán azért, mert harmadnapon bizonyosan feltámad, hanem mert maga Krisztus is bátorít: van remény, még a legreménytelenebbnek tűnő pillanatokban is, ne adjátok fel!...
Kovács Attila Gellért írott tojásai