Nem csak félszegen meghúzódva a tömbházak árnyékában, ahogy hinnénk, hanem mindig tettre készen, alkalmazkodva az ember környezetéhez, lépten-nyomon elővillantja kisebb-nagyobb csodáit. Sepsiszentgyörgy gombái is sokszor alig lépésnyire vannak tőlünk, néha véletlenül még el is tapossuk őket. Igaz, aki az utcán sétálva is telefonját bütyköli folyton, annak semmi esélye felfigyelni rájuk.

A tintagombák a gombavilág bohém kis teremtményei. Intenzíven élik rövid, sokarcú életüket. Kalapjuk előbb tojás vagy gyűszű alakú, majd hamar kiterül, behasadozik, néha hetykén fel is kunkorodik. Fehéren induló lemezei gyorsan barnulnak, feketednek, végül pedig elfolyósodnak. Pár óra alatt a kalap teljesen eltűnik, csak a kissé hosszabb életű, tintával bemázolt tönk marad hátra. Az emberrel jól barátkoznak, a bolygatott területeket sem kerülik.

Sepsiszentgyörgyön bárhol beléjük botolhatunk: parkokban, útszéleken, tömbház melletti kis zöldövezeteken, kertekben, virágágyásokban, néha még az erkélyre kitett virágcserépben is. Termőidejük hosszú, általában áprilisban kezdődik és kitart az őszvégi fagyokig. A következőkben négy korai fajukat mutatom be.

Házi tintagomba

Latin neve: Coprinellus domesticus. Kalapja kiterülve 5 cm széles is lehet, fehéres vagy halvány krémszínű, közepe kissé sötétebb, felszíne jellegzetesen szemcsés, korpás, széle hosszan bordázott, ráncos. Fehér tönkje üreges, lefelé enyhén vastagodó, alja gyakran gumós, jellemzően ozónium övezi. Ez a vöröses, bozontos micéliumköteg (amit Ozonium auricomun néven egykor külön fajnak tekintettek) azonban nem mindig látható, megtörténhet, hogy még nincs kifejlődve vagy esetleg a kéreg teljesen eltakarja.

Korhadó lombos faanyagon magányosan vagy néhányadmagával terem tavasztól őszig. Ahogy neve is utal rá, az ember környezetében jól érzi magát, háza táján is előfordul. A mellékelt fotót az Erzsébet parkban, Berde Mózsa szobra mellett örökítettem meg. Fogyasztása nem javasolt, még fiatalon sem, mikor lemezei még teljesen fehérek.

Farkas János

(folytatjuk)