A példaképpel nem versengeni akarunk, hiszen nem tekinthető vetélytársnak, inkább hozzá hasonlóvá szeretnénk válni, ami motiváció lehet önmagunk fejlesztésében, abban, hogy egyre jobbakká legyünk.

Szerencsés esetben a példaképünk a közeli környezetünkhöz tartozik – és nem egy virtuális világ csillaga –, akit ismerünk hús-vér emberként, akit a valóságos mindennapokban látunk tevékenykedni, akár tudunk is hozzá fordulni tanácsért, útmutatásért.

Természetesen az, hogy ki hogyan éli saját életét, az magán­ügy, illetve mindenki önmagáért felelős. Elsősorban. Majd ezután felelősek vagyunk egymásért. Gyermekeinkért, családunkért, szűkebb, majd tágabb környezetünkért. Felelősséget kell vállalnunk azért, amit nyújtunk, amit tanítunk, amit teszünk. Azért is miénk a felelősség, amit elmulasztunk megtenni. Hiszen ahogyan élünk, hatással vagyunk egymásra. Az, hogy milyen értékeket képviselünk, mit örökítünk tovább az utánunk jövő nemzedékre, milyen utat, erkölcsöt és erényeket mutatunk, ezek mind a jelen pillanat legnagyobb feladatai.

Ugyanis a múltat megváltoztatni nem áll módunkban, illetve a jövő is csak ezután lesz. Az egyetlen pillanat, mikor jobbakká lehetünk, mikor példaértékű életet élhetünk, mikor önmagunkért és másokért cselekedhetünk, az egyedül csak az itt és mostban lehetséges. Nem holnaptól, nem jövő héttől, hanem következetesen, pillanatról pillanatra adott a lehetőség, hogy szebbé formáljuk egymás életét. Mindehhez nem szükséges szurkolótábor vagy egyéni érdek, hanem meghallani és követni kell(ene) a lélek hangját, ami segít felismerni embertársunkban önmagunkat, aki – hozzánk hasonlóan – ugyanúgy elfogadásra, megértésre és szeretetre vágyik.

Ha ezt szem előtt tartjuk és eszerint cselekszünk (hiszen nem elég csak beszélni róla), akkor bízhatunk benne, hogy olyan értékeket képviselve élünk, mely túlmutat az anyagi világ káprázatán, rávilágít a marandandó kincsekre, és lehetünk gyerekeink, közösségünk, embertársaink példamutatói.

Keresztes Erika
bizalmi tanácsadó