Érdekes, mozgalmas szokások kötődnek a farsanghoz, ahogyan az többek között néhai, felejthetetlen barátunk, Seres András Barcasági magyar népköltészet és népszokások című könyvéből is kiderül. A Kriterion Könyvkiadónál 1984-ben megjelenő vaskos monográfiából két bizarr népszokás ismertetését idézzük, a farsangtemetést és a nem kevésbé különös lúd-, illetve tyúknyakszakítást, már csak azért is, mert nem szeretnénk, ha ezek a jelenetek végleg feledésbe merülnének az utolsó nagy hagyományőrző nemzedékek kihalásával.

És azért is, mert farsang van.

Seresre emlékezve pedig annyit: több gyűjtőútjára elkísérhettem, s mint induló prózaírót, mélyen megragadott a farsangtemetés. Több regényemben is megírtam az általam valamikor a hetvenes évek legelején látott, már-már pogány kori hangulatot árasztó farsangtemetés megkomponált látványosságát. Többször járhattam társaságában olyan falvakban, Apácán például, ahova ő rendszeresen visszatért gyűjteményét, gyűjtését gyarapítandó, bővítendő, de a nevezetes kakaslövést mégis csak 1983-ban láthattam, egyszer, teljesen véletlenül, egy nagyobb írói csoporttal felolvasó körúton lévén, tanúi lehettünk ennek az egyik legnevezetesebb apácai, ma is élő népszokásnak, a kakaslövésnek. Gellért Sándor, a költő, aki valósággal ,,kivirágzott" ezen a hetes körúton, utána órákig mesélt nekünk, gyanútlan többieknek, Domokos Gézának, Szász Jánosnak, Lakó Elemérnek, Farkas Árpádnak, Balogh Józsefnek és a kedves Costanţa Buzeának, akit szintén megragadott ez a furcsa szokás, a kereszténység alatt lappangó, kiirthatatlan pogány kori, barbár babonákról és hiedelmekről, amelyek olyan fontos szerepet játszanak költészetében…