Január 6-hoz, vagyis a naptárban szereplő farsangkezdési dátumhoz nem kötődtek különösebb szokások. Ekkor kezdődtek viszont a farsangi mulatságok. Ez az időszak hat hétig, vagyis húshagyókeddig tartott. Ebben az időben tartották a lakodalmakat is. A leány- és az asszonyfonókat Ürmösön batyukáknak, Apácán farsangoknak, Krizbán bacsókoknak, Barcaújfaluban csudáknak, Hétfaluban, Bodolán és Keresztváron maszkáknak nevezett alakoskodók keresték fel.
Rendszerint legények vagy férfiak nőnek, leányok, asszonyok férfiaknak öltözve és korommal befestett arccal, répafogakkal ellátva, vászon-, illetve fából faragott álarccal járták végig a fonókat. Az alakoskodókat egy álarc nélküli férfi is el szokta kísérni, aki a gazdához és a fonóház közönségéhez az alakoskodók nevében bekérezkedett. Az alakoskodók közt gyakori volt a lánccal vezetett medve is, aki a fonóbeli asszonyokat, lányokat szokta rémítgetni. Érkezésükkor elváltoztatott hangon, tréfás mozdulatokkal úgy mutatkoztak be, hogy lehetőleg senki se ismerjen rájuk. Az alakoskodók néha zenészt hoztak magukkal, s így zenére, máskor a fonóbeliek énekére megtáncoltatták a jelenlevőket. Apácán, ha a fonóban alakoskodók jelentek meg, a fonóasszonyok tapsolásának és az alakoskodók botütéseinek ritmusára táncoltak. Keresztváron az alakoskodók fakanalat tartottak kezükben, mellyel kezére koppintottak annak, aki álarcukat levenni próbálta. Tánc után a háziasszony tésztával, pattogatott kukoricával kínálta meg a vendégeket.
Farsangtemetés
A farsangi mulatságok sorát a húshagyókedden és hammazószerdán rendezett farsangtemetés zárta be.
Krizbán húshagyókedd reggelén a háziasszonyok kürtőskalácsot vagy krappennek, Barcaújfaluban pánkónak, Hétfaluban pánkósnak nevezett fánkot sütöttek. Háromfaluban szokás volt, hogy e nap reggelén frissen sült pánkóst vittek a jó szomszédaiknak, rokonaiknak. Adatközlők szerint ekkor verset is mondtak, de ilyenre már nem emlékeznek. Fontos volt, hogy ki viszi hamarabb, és dicsérték azt, aki jobb ízű pánkóst sütött.
Krizbán hamvazószerda estéjén mind a fiatalok, mind a felnőttek összegyűltek a fonóba, de ez alkalommal már guzsaly nélkül, s az estét lakomával, játékkal, dallal, tánccal töltötték. Ugyanígy fejezték be a fonót Barcaújfaluban is böjt előtt egy héttel, szombat estéjén; összejövetelüket gancénak nevezték.
A tanulmányozott falvakban a legények régen mindenhol megrendezték a farsangtemetést. Néha fiatal házas férfiak is csatlakoztak hozzájuk. Megtartásának napja a kutatott falvakban nem azonos. Krizbán, Apácán és Ürmösön a farsangtemetést régen húshagyókedden tartották. Néhány évtized óta ma ismét megrendezik, viszont nincs pontos dátumhoz kötve, hanem hóolvadás előtt, február egyik vasárnapján tartják.
Az említett falvakban sem régen, sem ma az alakoskodók közül nem hiányozhat a medvének öltöztetett alakoskodó. Még jellemzőbb tartozékai a farsang temetésének (Bodola kivételével) a lovas szekér után vontatott forgó szalmabábuk. Mintegy négy-öt méternyi, vízszintesen álló fa hátsó végére tengelynek egy függőlegesen álló erős szeget illesztenek. Ebbe szekérkereket helyeznek, amire egymással szembe két karóra legényt-leányt ábrázoló szalmabábokat erősítenek. Szekérrel vontatva a bábok a ferdén álló és a földet érintő kerékkel forognak. Ezt Ürmösön bolondkeréknek, Barcaújfaluban és Apácán cigánykeréknek, Krizbán linasnyisztornak, Hétfaluban kerekeskurvának, Keresztváron pedig dóduckeréknek nevezik. A szóban forgó falvakban ez alkalommal az alakoskodók egy része cigány asszonynak öltözve kezében kosarat visz a kapott élelem (tojás, szalonna, hús, kalács stb.) összegyűjtésére. Lakodalmi fakulacsot is szoktak vinni magukkal a kapott pálinkának, és kis ágseprűt, amellyel a gyermekeket ijesztgetik, valamint a leányok lábára havat sepernek, s csak elváltoztatott, nőies hangon beszélnek, hogy ne ismerjék fel őket.
A felvonuláson részt vevők a kapott pénzből rendszerint maszkabált rendeznek, ahol a megvásárolt italt s a kapott élelmet közösen költik el.
Apácán a farsangtemetést a XX. század közepéig húshagyókedden a katonának bevonulni készülő legények szokták rendezni. Fehér kötényben és fekete báránybőr kucsmájukba — mint sorozáskor — meleg lámpacsőnél hajlított, lombos lúdtollat tűztek. Ők nem öltöztek farsangoknak. Erre a náluk fiatalabb legények vállalkoztak. A maszkacsapat élén a fúvószenekar katonadalokat játszva haladt. Az alakoskodók után a menyasszony és a vőlegény vonult felvirágzott lovak hátán. A lovak nyakát színes krepp-papírból készült virágkoszorú, a féket és fékszárakat piros-kék-fehér szalagok és cérnára fűzött pattogatott kukorica díszítette. A náddal födött kóboros szekérbe gyűjtötték a kapott élelmet. Ezzel vontatták a cigánykereket is. Ezt pedig cigánynak, koldusnak öltözött alakoskodók követték, akik az utcára kiállt vagy az ablakból kibámészkodó lakosoktól élelmet, pénzt kértek.
Itt régebb húshagyókedden minden háznál ünnepi asztalt terítettek, ahová meghívták a legközelebbi rokonokat és a román fortátot. A meghívottakat mézespálinkával kínálták meg.
A farsangtemetés szokását kevés eltéréssel ugyancsak húshagyókedden rendezték Krizbán és Barcaújfaluban. Ezekben a falvakban nem a berukkolni készülő legények a szervezők, hanem közös megegyezés alapján társult legények és fiatal házasok.
Ürmösön is hasonlóképpen zajlik a farsangtemetés. A sor alá, sorozásra készülő legények (15—20-an) a szervezők, akik székely harisnyában, csizmásan, álarc nélkül, lóháton vonulnak fel. Batyukáknak, vagyis alakoskodóknak 18—19 éves legények öltöznek. Az ugyancsak lóháton ülő, menyasszonynak öltözött legény szoknyát ölt magára.
Krizbán a XX. századig, vagyis amíg élt a népviselet, az alakoskodók a húshagyókeddi farsangtemetéskor a brassói szolgálat alatt szerzett, a városi hölgyek cifra, kopott kalapját tették fejükbe, az ugyanott szerzett szoknyákat pedig tyúkborítóra húzva öltötték magukra, az akkori város polgárságát csúfolva. A húszas évektől, miután a népviseletet elhagyták, most már ebbe öltözve, a maradiságot gúnyolták.
Bodolán emberemlékezet óta farsangtemetéskor, húshagyókedd estéjén alakoskodó legények csoportja járta végig a falut. Betértek a házakhoz, ahol élelmet, pénzt kaptak.
Barcaújfaluban hamvazószerdán csudáknak öltözött legények ökrös szekérrel vontatott cigánykerékkel járták végig a falut. A szereplők közül nem hiányozhatott a menyasszony, vőlegény, medve és kecske alakoskodó sem.
Keresztváron dóducvasárnap, vagyis a naptári fekete vasárnapon, illetve virágvasárnap előtt egy héttel legények és fiatal házas férfiak alakoskodás nélkül dóduckerékkel járták végig a falut. A két szalmabábot jancsikaéspiroskának nevezték. A dóduckereket a századfordulóig, nyakukra csengőket akasztva, maguk a legények húzták, később pedig két lóval vontatták. A legények falujárás során beszaladtak a házakhoz, ahol pálinkával, kaláccsal kínálták meg őket.
Hétfaluban húshagyókedd este női ruhába öltözött kukák, illetve alakoskodó legények ketten-hárman házról házra járva élelmet gyűjtöttek, hamvazószerdán pedig szekérre ültek, és énekelve átmentek az egyik szomszéd faluba. Itt a főutcán végignyargaltak, majd megfordulva hazahajtattak. A legények által közösen megszervezett farsangtemetés az eddig említett napoktól teljesen eltérő időpontban zajlott le.
Hétfaluban ,,húsvét második napján — írja Orbán Balázs — nagy és általános mulatságot okoz a kerekesleány, ti. a legények tömegesen összegyűlnek, s egy szalmabábot cifrán rikító színű női ruhákba (rendszerint úrhölgyek ruhafoszlányaiba) felöltöztetve egy kétkerekű taligára kötik, s mindenféle élceket és pantomimikus előadásokat csináló kukák (maszkarák)-tól megelőztetve sebesen nyargalnak a kerekesleánnyal, s nagy csattogtatás és ujjongtatás közt minden leányos ház udvarára berohannak, ahol iratos tojás mellett pálinka s valami falnivalóval szoktak kínálkozni. A kerekesleánnyal minden leányos házhoz be szoktak menni, s nagy bánatot okozó sértés lenne az, ha valamelyiket mellőznék; este aztán egybegyűlnek táncolni... A kerekesleánnyal való járás már kezd divatból kimenni, s még csak Türkösön és Pürkerecen tartja magát."
Erre az alkalomra a távoli városokban szolgáló hétfalusiak is haza szoktak jönni.
Tatrangban és Türkösön századunk elején még párszor felújították. Tatrangi idős adatközlők farsangtemetési lóhátas alakoskodókról is tudnak. Mintegy 10—15 kevésbé ijesztő álarcos alakoskodó kísérte a menetet. Köztük rendszerint egy kifordított bundába öltözött, fából faragott kecskefejjel ellátott alakoskodó is jelen volt, akinek a nyakáról színes szalagok csüngtek le, és száját csattogtatta. A lovak nyergét, fejét selyempapírból készült művirág szalagok díszítették. Ha valahol zárt ajtót találtak, az udvaron talált ingóságot (fejsze, fűrész stb.) összeszedték, s azt a gazda pénzzel vagy élelemmel válthatta ki.
A délelőtti farsangtemetésen részt vevő legények délután öntözni mentek.
Idős adatközlők szerint régen Hétfaluban az Orbán Balázs által kerekesleánynak nevezett kerekeskurvát, akárcsak Keresztváron, dóduckeréknek nevezték, amivel húsvét második napján nemcsak a falut, hanem a határt is megkerülték. Keresztváron és Hétfaluban még emlékeznek erre a szokásra.
A farsangtemetés szereplői az összegyűjtött élelmet és italt az aznap este megtartott lakomán fogyasztották el, s ezzel egybekötve táncmulatságot rendeztek.
Barcaújfaluban, Bodolán és Keresztváron ez a szokásgyakorlat néhány évtizeddel ezelőtt szűnt meg, Hétfaluban pedig már a múlt század második felében elhagyták. Krizbán, Apácán és Ürmösön még ma is megrendezik.
Lúdnyakszakítás, tyúknyakszakítás
Hamvazószerdán tartották Krizbán a lúdnyakszakításnak, Barcaújfaluban pedig tyúknyakszakításnak nevezett farsangi népszokást.
A falu központjában, két egymással szemben álló ház güböllikja, vagyis padlásablaka között feszítettek ki kötelet, amelynek két végét egy-egy ember fogta. A kötél közepére egymástól 2—3 méter távolságra lábuknál fogva Krizbán két levágott ludat, Barcaújfaluban két-három tyúkot kötöttek, és a kötelet az úttest fölé 3—4 m-re leengedték. A játékban részt vevő legények, akik közt akadtak fiatal házas férfiak is, lóháton vonultak ki. A játékosok kettesével az úttest fölött keresztbe kihúzott kötél alatt vágtattak el, s a lecsüngő ludak, illetve tyúkok fejét megfogni igyekeztek. A lovasok közeledtekor a kötéltartók mindannyiszor húztak egyet a kötélen, s így a ludak, illetve a tyúkok felemelkedtek. Nagy kézügyességre s főleg gyors lábú lóra volt szükség, hogy a felkötött lúd, illetve tyúk fejét megfoghassák. Néha a vágtató ló hátán lábra állva próbálták a lúd, illetve a tyúk fejét megfogni és leszakítani. Akinek ez sikerült, az nyerte el a ludat, vagyis tyúkot. A nyertes rendszerint este annak a guzsalyasnak tagjaival s abban a guzsalyas házban költötte el a ludat, illetve tyúkot, ahová azon a télen járt.
A lúdnyak-, illetve tyúknyakszakítás alkalmával a játékosok nemcsak kézügyességükről tettek bizonyságot, hanem bemutatták jól teleltetett lovaikat is, az ügyes gazdák büszkeségét.
A lúd-, illetve tyúknyakszakítás századunk első éveiben szűnt meg.
