Korán sötétedett. Fénytelen, novemberi, kora esti órában csöngött a telefon. A barátom volt az. Beszélgetünk, legtöbbször így, telefonon, mert ilyen a helyzet. Ilyen a helyzetem.

Mesél. Ki szeretne állítani párat a fotóiból. Sok fotója van, sok jó, nagy részüket láttam-ismerem. Különleges hangulatú, tartalmi mélységgel bíró fényképeket készít. Nem tudom, hogy csinálja. De azt hiszem, meglát olyasmit is, ami mellett mi, „nem fotografikus szeműek” simán elmegyünk. Az igazi zsenije pedig – véleményem szerint – az, hogy a képei által meg is tudja ezeket mutatni. Én sokszor kapom azon magam, hogy egy-egy egyszerűbb képi világgal bíró fotója is szinte foglyul ejti a tekintetemet, s kicsit elvarázsol.

És biztatom: rajta, jó ötlet, csináld meg! De nem találja a fonalat, szépet szeretne – én meg helyeslek. Mondom: beszállok szívesen ötlettel, tudom, biztosan megtaláljuk közösen a megfelelő témát –, elvontabb dolgokban eléggé egyfelé forognak az agyi fogaskerekeink. Azt mondja, nem. Több kell! Kétszerzős, mélyebb gondolatokkal megtámogatott, „több, mint fotókiállítás” jellegű valami kéne. Segíthetek, akár névtelenül is – mondom. De nem enged a huszonegyből: ezt ketten kell megcsinálnunk! Szívvel-lélekkel, arccal, névvel.

Kicsit még vacillálok. Ha rábólintok, a komfortzónám bánja, tudom. Végül mégis belemegyek, vállalom. Tudom, igaza van, ezt így kell, így érdemes, így lesz jó megcsinálni. Teljes bizonyossággal mondom neki: ezt mi nem tudjuk elrontani!

A témaválasztás végül az emberi lét, a fejlődő lélek földi útjára esett. Ez lett a Lélekösvény. Négyszer kilenc csodás fényképe Steigerwald Tibornak, valamint az ezek mellé szegült saját gondolataim. Kicsit feszegettük a határainkat, és mint utólag kiderült, a kép és a szó szimbiózisa végül egy újabb, másabb, talán magasabb szintre emelte a tárlat eszmei mondanivalóját.

Steigerwald Tibor szavai: „Benjinek a kiállítás tematikáját érintő ötlete néhány másodperc gondolati megálló után igencsak felcsigázta a kíváncsiságomat. Egyre tisztábban, érthetőbben-érzékelhetőbben kezdett el körvonalazódni az ideák világából a láttatni szánt összefüggések leendő sorozata. A fotók kiválasztásában figyelnem kellett a képi anyag témához kötött, lelkiségi és szerkezeti összhangjára. Bő két évtizedes, szemlélődéssel átitatott világomban gyakran találkozom a saját (olykor tisztázatlan) árnyékommal, árnyékaimmal is, ez elengedhetetlen része az alkotói lelki miliőnek. Persze az árnyék mellett reménységet ígér s elkísér a Nap-fény motívum is, vigasszal felülírva a szürke pillanatokat. Ezt próbáltam szemléltetni ebben az Új élet című fotóban. E lelki ösvényen való haladáshoz ugyanakkor hozzátartoznak a sáros, göröngyös útszakaszok megtapasztalásai, át­élései is. Erre próbáltam reflektálni itt, az Utazás című fotóban.”

A tárlatkaravánt négy sepsiszentgyörgyi egyházközségben mutatjuk be. Az unitáriusoknál indítunk április 21-én, majd folytatjuk az evangélikusoknál május 26-án. A másik két helyszín (Krisztus Király-templom és református vártemplom) időpontja júniusra várható. Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt egy rövid sétára a Lélekösvényen.

Kisgyörgy Benjámin