Új, remek természetfotókat láthatnak az érdeklődők az Erzsébet parkban, s e kiállítási forma alighanem a legjobb módozat arra, hogy egy tárlatot minél többen megtekinthessenek. Demeter János, a Vadon Egyesület ügyvezető igazgatója köszöntőjében kiemelte, a Transnatura fotósainak tavaly gazdag, sikeres évük volt, többen rangos nemzetközi megmérettetéseken vettek részt ahol díjakat nyertek, s rendületlenül dolgoznak.

Munzlinger Attila elismert székelyföldi asztrofotográfus megnyitóbeszédében rögzítette, ő is természetfotósnak tartja magát, ám egy másik műfajban, inkább éjszaka fényképez, mert akkor van ideje (nappal ugyanis gyergyószárhegyi családorvosként betegeket gyógyít – szerk. megj.). Amikor gyermekeket, fiatalokat tanít fotózni, folyamatosan hangsúlyozza, a jó fotó mindig az ember fejében, elméjében készül el először, hiszen a fényképező meg akar valamit mutatni, örökíteni. Ám a nagyon jó fotóhoz már a szív is szükséges, tette hozzá, a fotós beleviszi az érzelmeit, önmagát tulajdonképpen; így valójában minden fotó egyben önarcképnek is tekinthető, hiszen alkotója elképzeléseit, látásmódját, személyiségét tükrözi, s akkor igazán jó, ha érzelmekkel közelít témájához. E kiállítás minden képén látható, magyarázta Munzlinger Attila, hogy a magas mesterségbeli tudás mellett a fotós nagy csodálattal és szeretettel közelít témájához, a természethez. S mivel azt, amit az ember szeret, azt igyekszik óvni, védeni, ezáltal a természetfotó a környezetvédelem egy sajátos formája, alapüzenete pedig az, hogy óvjuk, védjük a természetet. Ezért minden természetfotós egy természetvédő aktivistának is tekinthető, hangsúlyozta, hiszen képeinek az az üzenete, hogy vigyázzunk a még élő fajokra, így ő maga is nagy hálával gondol a természetfotósokra, hiszen hozzájárulnak ahhoz, hogy az élővilág évek, évtizedek múltán is csodálható legyen.