Megyénk legfiatalabb községe három esztendővel ezelőtt nyerte vissza egykori rangját, és szakadt le Kézdiszentkereszttől. A fejlődés nyomai azóta kézzelfoghatóak. Ha a számadatokat nézzük, akkor a 2008-as esztendő volt a legeredményesebb, hiszen új iskolaszárny és két ravatalozóház épült, hidak és pallók készültek el, utakat javítottak. A község első emberével folytatott beszélgetés során elsősorban a múlt esztendő megvalósításai felől érdeklődtünk.
Varga Attila: — Jó évet zártunk. Ha mindegyik munka nem is volt annyira látványos, akkor is el kellett végezni. A legtöbb beruházás a tavaly történt. A 7-es kormányrendelet alapján Esztelneken egy hidat és hat pallót, Kurtapatakon pedig egy hidat építettünk 1 250 000 lej értékben, aminek kilencvenhat százalékára megkaptuk az állami finanszírozást. A felsőesztelneki iskolánál a 2007-ben elkezdett bővítés tavaly is folytatódott, de a rossz ütemben történő finanszírozás miatt az új épület nem került tető alá. Az iskolabővítést idén be szeretnénk fejezni. Mindez a pénzen múlik, hiszen ha az oktatási minisztérium folyósítja a szükséges összeget, be lehetne fejezni az új szárnyat, de én nem látok esélyt arra, hogy szeptemberben már itt kezdődjön el a tanítás. A mellékutcák javítását, kövezését önerőből, saját embereinkkel végeztük el. Befejezés előtt a kurtapataki és alsóesztelneki ravatalozóház. A kurtapataki művelődési otthonnál belső mosdót alakítottunk ki, és hozzáfogtunk az utcák tört kővel való feltöltéséhez. Megvalósíthatósági terveket rendeltünk meg a víz- és csatornahálózatra, valamint útjavításra, mivel csak így lehet sikeresen pályázni a 322-es kormányrendelet alapján kiírt vidékfejlesztési programra. A majdani községháza megvalósíthatósági terve is elkészült. Már évek óta gyűjtjük a pénzt egy új székházra. Harmadik nekifutásra végre sikerült a közbeszerzési licitet megtartani. Sajnos, az általunk félretett összeg jelentős részét kénytelenek voltunk visszautalni az állampénztárba, de annyi pénzünk még mindig maradt, hogy tavasszal neki tudjunk kezdeni a művelődési otthon tetőtere beépítésének és az épület első felében az új községháza kialakításának. Annak az épületnek jobb, központibb a fekvése, nagyobb a felület, jobban megfelel községházának, mint a jelenlegi. A mostani megmarad középületnek, ahol az átköltözés után fogorvosi rendelő, gyógyszertár és a postahivatal kap helyet. A falumúzeumot és a könyvtárat a két iskola összevonása nyomán megüresedő egykori községháza épületébe költöztetnénk át, a hátsó részben pedig két szolgálati lakás épülne. Az egy éve a dévai Szent Ferenc Alapítvány által beindított és finanszírozott délutáni oktatásnak is helyet kell biztosítanunk.
— Idén még milyen nagyobb beruházásra gondoltak?
— Ha az időjárás megengedi, március elején az új községháza kialakításának is nekifogunk. A kisebb munkákat magunk végezzük. Ha a tavaly kapott kormánytámogatásokat leszámítjuk, az idei költségvetésünk a tavalyihoz hasonló nagyságrendű lesz, hiszen mi a központi költségvetésből amúgy sem kapunk nagyobb összeget, mivel jelentős helyi jövedelemmel rendelkezünk. Azt is elmondhatom, hogy az esztelneki nadrággyárban dolgozókat egyelőre nem érinti a gazdasági válság, nem került sor elbocsátásra, sőt, munkaerőhiánnyal küszködnek.
— Még mindig vita tárgya Esztelnek és Kézdiszentkereszt határvonalának a meghúzása...
— A leválás előtt, amikor önállósulási igényünket papírra rögzítettük, úgy szerepelt, hogy Esztelnek és Kurtapatak, valamint Polyán, Bélafalva és Csángótelep fogja képezni a két községet. Amikor a megyei urbanisztikai bizottsághoz került az iratcsomónk, azt úgy hagyta jóvá, hogy a Csángótelepet hozzánk csatolta, mivel 1968-ban is Esztelnek község része volt. Ezért módosult a tanácshatározat, és a törvény meg is jelent a Hivatalos Közlönyben. Az volt a legnagyobb hiba, hogy a két település akkor jóváhagyott közigazgatási határát térképre nem rögzítettük, ezért azóta is zajlik a vita a két község között, mindkét fél próbál a saját igazának érvényt szerezni. Három éve húzódik a határ megállapítása. Nekünk volt egy térképpel igazolt közbirtokossági területünk, ahol valóban, Bélafalvának és Polyánnak is vannak tulajdonai, de a kettő nem ugyanaz, különbséget kell tenni a közigazgatás és a tulajdonjog között. Mi a megegyezés reményében messzemenően engedtünk, de ha nem tudunk megegyezni, akkor a bíróságnak kell megoldást találnia.
— Hogy állnak a földek, erdők visszaszolgáltatásával?
— Jól is meg nem is. Ahhoz, hogy előre tudjunk lépni, nagy szükségünk lenne egy helyi földmérő szakemberre, hogy a szántóföldeket és erdei kaszálókat végleges formában birtokba tudjuk adni. Az erdők kimérésével már jobban állunk, kilencvenkilenc százalékban már kimértük és tulajdonba is helyeztük.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.