Nem véletlenül, mert éppen akkor rajzanak, virágoznak vagy teremnek. Közülük a legismertebb talán a tankönyvekben is helyet kapó májusi cserebogár (Me­lolontha melolontha). A növények közül feltétlen meg kell említeni a város zöldövezeteit is díszítő májusi gyöngyvirágot (Convallaria majalis), májusi orgonát (Syringa vulgaris), valamint a májusfát vagy zelnicemeggyet (Padus avium). A Magyar Mikológiai Társaság utolsó, 2017-es gombanévjegyzékében egyetlen gomba viseli nevét, ez a májusi pereszke (Calocybe gambosa). Román nyelvű gombanévjegyzék ugyan még nincs összeállítva, de a fajok egy részének már van népi elnevezése, például a májusi pereszkének: burete de mai.

Vidékünkön Pünkösd hava jelenti az igazi gombaszezon kezdetét. Ilyenkor egyre több faj lép színre, az erdőt-mezőt járó gombász általában már nem tér haza üres kézzel. A város gombái is termésbe lendülnek, az évelő taplókon kívül Sepsiszentgyörgyön több mint 80 fajt figyeltem meg ebben a hónapban.

Májusi pereszke

10–15 cm széles kalapja fehéres, krémszínű, fiatalon félgömb alakú, később szabálytalanul kiterül. Lemezei sűrűn állók, tönkje aránylag zömök. Húsa vastag, erősen lisztszagú és -ízű. Erdőszéleken, cserjésekben, réteken, legelőkön, kertekben, parkokban terem, jellemzően többedmagával. Fő termőideje május, de olykor már Szent György napja körül (április 24.) felbukkan. Ezért is hívják népiesen szentgyörgygombának. Ehető, ízletes gomba, csak egyetlen baja van: hamar kukacosodik. Egyesek nem kedvelik lisztszerű íze miatt, ez a sütés-főzés során sem tűnik el teljesen.

E szép kalapú és tönkű gomba (a calocybe jelentése szép fej, a gambosa pedig a gömbölyű lábra utal) a város területén is elég gyakori. Nem is lehetne másképp, hisz jól is nézne ki, hogy éppen Sepsiszentgyörgyön ne teremne szentgyörgygomba! Kisebb boszorkányköreit az Erzsébet parkban, lakónegyedi zöld­övezetekben vagy a város temetőiben is megtalálhatjuk.

Farkas János

(folytatjuk)