Amerre csak megfordultak – a Mikóújfalu–Málnásfürdő–Málnás–Oltszem–Sepsibodok és Zoltán–Étfalva–Gidófalva útvonalat járták be szombaton és vasárnap –, csak úgy vonzották a helyiek tekintetét. Az eseménnyel a gidófalvi születésű, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legfiatalabb honvédtábornoka, Czetcz János emléke előtt tisztelegtek. A huszárok felvonulása sokakat érdekelt Málnáson is, ahol végigkövettük, miként is történt a toborzás.

Az érdeklődés érthető volt: nem mindennapi látványt nyújtottak a szép lovaikat megülő, fejükön csákóval, testükön mentével és díszesen varrt nadrággal, oldalukon tarsollyal, a nap fényében meg-megcsillanó csizmában vonuló huszárok, a mögöttük szekérrel haladó zenészek és székely ruhába öltözött lányok.

Hasonlóképpen érdekes volt látni-hallani, miként történhetett egykoron maga a toborzó. Milyen volt a verbunk, mit vettek nyilvántartásba (nevüket, vallásukat, családi állapotukat, jószággal rendelkeznek-e), a feltett kérdésekre milyen, gyakran vicces válaszok születhettek (most még csak asszony van, de mire leghamarabb öt év múlva hazaér, már lehet akár több gyereke is, illetve az anyjának jószága nincs, csak baromfija, de akár úgy is lehetett hallani, hogy barom fiai közül az egyik éppen seregbe jelentkezik), mit jelentett az, ha a király borából ittak és az őrmester markába csaptak, mennyi volt a fejpénz, s mit tartalmazott az eskü szövege.

Folytassák, éltessék  a hagyományt

A sportpályán összegyűlteket a huszárokkal együtt vonuló Tamás Sándor megyeitanács-elnök üdvözölte, és meg köszönte a málnásiaknak a szíves fogadtatást. Mint mondotta, ezerévesnél régebbi a magyarság lovas hagyománya: velünk voltak a honfoglaláskor, segítettek a szántó-vető, az erdei munka elvégzésében, és akkor is számíthattunk rájuk, ha szülőföldünk és szabadságunk megőrzése érdekében kellett cselekednünk. A derék hátasok napjainkban pedig abban segédkeznek, hogy történelmünkre, dicső elődeinkre és hagyományainkra emlékezzünk.

Tamás Sándor röviden kitért Czetcz János méltatására is: személyében az egyetlen székely származású honvédtábornokot tisztelhetjük – mondotta, majd Szotyori Angéla polgármesternek engedélyt adott, hogy a toborzó díszzászlajára feltűzhesse a község szalagját.

A községvezető örömét fejezte ki, amiért a huszárok Málnást is útjukba ejtették: jelenlétük által régi katonai szokásokat ismerhetnek meg a fiatalok. A huszárokat is méltatta, mondván, valahányszor a magyar haza szent földje forgott veszélyben, ők is ott voltak, érdekében készek voltak áldozatot vállalni.

Magyarország bukaresti nagykövetségének képviseletében Sándor Tibor László mezőgazdasági és környezetvédelmi attasé köszönetét és elismerését fejezte ki az eseményt megszervezőknek és a házigazda málnásiaknak, s kívánta: a szép hagyományt éltessék tovább.

Katonák utódai vagyunk

Kádár László fő szervezőtől, hagyományőrző huszárezredestől azt kérdeztük, 2024-ben miért van szükség huszártoborzóra. „Azért szükséges huszártoborzót tartani, hogy általa a ma székely embere ismerje meg történelmi múltját. A székely népet hozzávetőleg ezer éven keresztül toborozták harcra, azaz akár azt is mondhatjuk, minden székely embernek a vérében valamelyik hajdani székely huszárnak vagy gyalogos határőr katonának a vére csörgedez. Ezt tudatosítani szeretnénk, és ezért szervezzük a XXI. században is, idén éppen tizedik alkalommal a huszártoborzót. Látványos sikert érünk el, nagy közönségünk van, amely értékeli mindazt, amit teszünk. Máskor nem sikerül sok közönséget, illetve regrutát toboroznunk a rendezvényünkre, de mi kitartóak vagyunk, bízunk sikerünkben, mint hajdanán a huszárjaink is bíztak, és azáltal megfordították a csata kimenetelét. Mi is így vagyunk ezzel, akár sikerünk van, akár nincsen: mi a feladatunkat rendületlenül tovább folytatjuk” – nyilatkozta.