A Romániában élő magyarok és románok orosz–ukrán háborúval kapcsolatos nézeteit, a menekültekhez és bevándorlókhoz való viszonyukat, illetve a választásokon való részvételi szándékukat, intézmények iránti bizalmukat vizsgáló kutatás eredményei szerint ugyanis az erdélyi magyarok bevándorlás- és Nyugat-ellenesebbek a romániai átlagnál, de a cigányokkal szemben is elutasítóbbak.

Persze, a jelenleg Romániában, különösen Székelyföldön élő magyarság egyfajta bezárkózó magatartásának földrajzi, történelmi, kulturális okai is vannak, és hiba lenne ezt negatívumnak minősíteni, hiszen éppen ez a fajta makacsság, konokság kellett ahhoz, hogy különféle sorscsapások, impériumváltások, háborúk, elnyomási, beolvasztási törekvések dacára e közösség megmaradjon szülőföldjén és továbbra is életerős legyen. Ugyanakkor kétségtelen: eme befelé forduló viszonyulásnak hátrányai is vannak.

Az nem meglepő, hogy a nem európai bevándorlókat sem a romániai többség, sem az erdélyi és a székelyföldi magyarok nem látják szívesen – érthető, pragmatikus álláspont ez, mely a migrációs krízis óta Európa nyugatibb országaiban is egyre elterjedtebb. A romániai átlagnál enyhén nagyobb elutasítottság a magyarok körében minden bizonnyal a magyarországi hírforrások befolyásának tudható be. Ugyanakkor azért arra tényleg nem lehetünk túlságosan büszkék, hogy a székelyföldi magyarok valamivel kevesebb, mint fele – 42 százaléka – gondolja csak úgy, hogy üldöztetésük, háború esetén be kellene fogadni az ukránokat. Ne legyünk azért igazságtalanok se: a romániai átlag ugyan magasabb ennél, 49 százalék, de az sem éri el a lakosság felét, a kárpátaljai magyarokkal szemben pedig egyenesen elutasítóbbak a románok, mint a székelyföldi magyarok az ukránokkal szemben: az országos átlag mindössze 39 százalék, miközben az itt élő magyarok elsöprő többsége, közel négyötöde szerint be kell fogadni őket. Annak sincs miért örvendeznünk, hogy a romák elutasítottsága tovább nőtt a magyarság körében a két évvel korábbi felméréshez képest, és most már 54 százalékos, miközben a romániai átlag 48 százalékról 26 százalékra csökkent.

A felmérés készítői az ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontot is vizsgálták: ebben a tekintetben szintén markáns különbség mutatkozik a román társadalom egésze és az erdélyi magyarság között – és ez sem vet ránk jó fényt. Két éve még az erdélyi magyarok fele is úgy látta, hogy a fegyveres konfliktus kirobbanásáért Vlagyimir Putyin és Oroszország a felelős, ehhez képest ma mindössze 19 százaléknyian mondják ezt, és 49 százalék úgy vélekedik, hogy a háborút a nyugati országok és Ukrajna provokálta ki azzal, hogy „Ukrajna túl közel került a NATO-hoz”. Márpedig ez így kissé meredek, még akkor is, ha való igaz, hogy az ukrajnai háború kirobbanásához több tényező együttesen vezetett, és vitathatatlan mind Ukrajna, mind a Nyugat felelőssége, de azért az mégiscsak tény, akár Székelyföldről, akár Bukarestből, akár Budapestről vagy éppen Washingtonból nézzük, hogy orosz fegyveres csapatok hatoltak be Ukrajna területére, nem pedig fordítva.

Attól még persze jogos elvárása az erdélyi magyar, a román vagy akár az összeurópai társadalomnak, hogy a proxy-háború folytatása helyett inkább a fegyveres konfliktus lezárására, fegyverszünetre, a béke megteremtésére kellene összpontosítania a Nyugatnak, és igen sajnálatos, hogy e törekvést jószerével csak Magyarország kormánya szorgalmazza. De azért azzal itt, Székelyföldön is tisztában kell lennünk, hogy a verekedés általában nem azzal kezdődik, hogy a koma visszaüt.

Fotó: Bálványos Intézet