Macron valószínűleg nem akar többé kínaiul tanulni, de rá szeretné venni Hszit, hogy tanuljon franciául. Cserébe Macron az EB elnökével, Ursula von der Leyennel együtt azt kérte Hszitől, hogy ne támogassa Putyint az ukrajnai háborúban. Magyarázkodásként megmondta, hogy a nemzetközi helyzet teszi szükségessé az EU–kínai tárgyalásokat. (Máskülönben biztosan szóba se álltak volna vele.)

Az Európai Unió jelenlegi vezetői azt szeretnék, ha a kínai autókra 30 százalékos vámot vetnének ki, mert Kína támogatja az autógyártást, és autóik ezért olcsók. A kínaiak azzal fenyegetőznek, hogy válaszként ők a francia konyak importját sújtják vámokkal. Aztán, ha Kína mégis bevezetné a vámot a konyakra, meg lehetne ellenük indítani egy konyakháborút, mint az angolok az első ópiumháborút 1840-ben, amelyet még egy követett, mert a kábítószerek Kínába szállításából hatalmas jövedelem származott. Ezt Kína be akarta tiltani a katasztrofális következmények miatt. Ezért az angolok megtámadták. Franciaország, amilyen harcias Macron, Kínában bevethetné az atombombáit és Ukrajnába szánt katonáit is, és akkor jól megvernék a kínaiakat, s vámmentesen szállíthatnák Kínába a konyakot.

Most az EU vezérei és tagországainak nagy része is erősen fél a sárga veszedelemtől, és ferde szemmel nézik Kínát. Románia sem nagyon törekszik jóban lenni vele. Legutóbb a cernavodai atomerőmű kínai bővítésének tervét fújták le, mert az nem tetszett amerikai stratégiai partnerünknek, inkább ők adnak majd egy sereg pici atomerőművet. (Csak úgy ne járjunk vele, mint az amerikai Bechtellel, amely az észak-erdélyi autópálya építését vállalta, amely húsz éve épül és körülbelül 200 év alatt készülhet el.)

Alkalomadtán amerikai kérésre hadat is üzenhetnénk Kínának, ami már régen is felvetődött, csak attól tartottunk, hogy a kínaiak visszacsapnak, és bár hazai terepen simán vernénk őket, de olyan sokan vannak, hogy nem lenne hol eltemetni halottaikat. Macron könyörgött a német kancellárnak, Olaf Sholznak, hogy menjen Párizsba támogatni őt, de nem volt hajlandó, mert a német autógyártók (BMW, Volksvagen, Mercedes-Benz) nem szeretnék a vámok bevezetését, mert jövedelmük nagy része a Kínával való kereskedelemből származik, és ha ez megtörténik, nem lesz egy autó sem kínai eszközök nélkül – mondta egy autógyártó vezér. Párizsban Ursula von der Leyennel is győzögette Hszit, hogy győzze meg Moszkvát, ne folytassa a háborút Ukrajnában, és Kína ne szállítson olyan felszereléseket neki, amelyek kettős (civil és katonai) felhasználásúak.

Mihelyt Hszi kitette a lábát Fanciaországból, és Szerbiába, valamint Magyarországra utazott, a francia sajtó rögtön azt írta, hogy ezek az országok (a világ sakktábláján?) Kína gyalogjai, vagyis parasztjai, harcosai. Az ilyen kicsi országokat ki kell hagyni a nagypolitikából, és meg kell tiltani, hogy tárgyaljanak a kínai elnökkel, csak az olyan nagyoknak szabadjon ezt, mint az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken, aki mostanában kétszer is járt ott, valamint Olaf Scholz német kancellár, aki nemrég járt arra, vagy a francia elnök, Macron és a hozzájuk foghatóak. Hszi Csin-ping Szerbiába a kínai nagykövetség (NATO általi) megbombázásának 25. évfordulójára ment, és megszilárdítani a két ország amúgy is „acélszilárdságú” kapcsolatát.

Hszi három napig tárgyalt Magyarországon is, ahol 18 államközi szerződést írtak alá. Ezt nagyon búsulja az ellenzék, az uniós országok nagy része és az Egyesült Államok is, mert attól félnek, hogy Magyarország eladósodik Kínának. A New York Times csak abban reménykedik, hogy amikor 2016-ban Hszi Csin-pinget a Cseh Köztársaság elnöke fogadta, az mondta, országa egy „elsüllyeszthetetlen repülőgép-anyahajó” a kínai beruházásokhoz, amelyek aztán mégsem valósultak meg.
Most biztosan sokan munkálkodni fognak a szerb és magyar beruházások megtorpedózásán is.

Orbán Viktor miniszterelnök és Hszi Csin-ping kínai elnök közös ebéden Budapesten, a Virtu étteremben május 10-én. Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Benko Vivien Cher