Az örömbe azonban hamarosan némi keserű üröm is vegyült, kiderült ugyanis, hogy a Romániához tartozó s 1940-ben a Szovjetunió által elfoglalt és a birodalom részévé tett, lakatlan és önmagában jelentéktelen sziklatömb vagy sziget alatti kontinentális talapzat gáz- és kőolajkincse kitermelési jogát a román kormány már 1992-ben eladta egy külföldi nagyvállalatnak. Szakértői becslések szerint hozzávetőlegesen 70 milliárd köbméter kitermelhető gázról és mintegy 12 millió tonna kőolajról van szó. Maga a történet tehát 1992-ben, a Rompetrol államosítása után kezdődik, az akkori törvények szerint a vitatott hovatartozású kis, önmagában jelentéktelen sziget — amelyre a Szovjetunió felbomlása után Ukrajna is igényt tartott, noha eredetileg a Romániáé volt! — a tenger alatti, körülötte elterülő nyersanyagtartalék, a gáz- s kőolajkincse miatt értékelődött fel. A Stolojan-kormány habozás nélkül eladta a kitermelési jogot egy nagy nemzetközi cégnek, amely azután tovább adta egy másodiknak, egy harmadiknak, végül a kanadai Sterling Resources mamut cégé lett. A kanadaiak kiléptek a ködös tervek, képzelgések világából, és megkezdték a kitermelés előkészítését, eddig körülbelül hatvan-hetven millió dollárt fektettek be, fúrópróbák jelezték, hogy mind a gáz-, mind a kőolajmezők tartalékai jóval nagyobbak, mint azt az addigi szakértői becslések jelezték. A koncessziós szerződést 1997-ben erősítették meg először a Tăriceanu minisztersége alatt, majd a kabinet utolsó napjaiban másodszor. A 2004-es kőolajtörvény szerint idegen cég egyedül már nem termelhet ki kőolajat és gázt román felségterületen, a kanadaiak villámgyorsan létrehoztak egy román leányvállalatot, a Midia Resourcesot, amely hamarosan megkezdheti a kitermelést. A szerződést titkosították, de világos, hogy a cégé lesz a kitermelt nyersanyag, és adót meg járulékot fizet Romániának. A szigetet visszakaptuk ugyan, de az alatta lévő gáz- és kőolajkincset már lábon eladtuk. Íme az új idők nagy üzlete. Hogy azután milyen kapcsolat van Dinu Patriciu és a Rompetrol, valamint a Sterling között, kérdéses. Kiderült, hogy egy szakember, bizonyos Nicolae Vidu, a Rompetrol egyik cégének fizetett alkalmazottja, hivatalosan a kanadai cég fizetett Románia képviselője is egyben. Ami mintha jelezné, a Rompetrol is le akarja nyúlni a maga részét, s az állam, amely állandó gázproblémákkal küszködik, s melynek Oroszországtól való függőségét megszüntethette volna a Kígyók szigete alatti tartalék, marad a reményeivel, ha csak nem kezdődik meg egy újabb per, hiszen a nemzetközi cégek úgy adták-vették egymásnak évekig a koncessziós szerződést, hogy — finoman kifejezve — nem mindig tartották be a törvényeket. Az elmúlt húsz esztendő valószínűleg legnagyobb umbuldájáról van szó!...

Az első tanulság nyilvánvaló: mi mindannyian nagy hazaffyak vagyunk, a haza viszont egy, és az üzlet kettő!