Fico ellenfelei, ellenségei – akik szép számmal vannak és nemcsak Szlovákiában hanem az Európai Unióban is – azt mondogatják, hogy ő Európa-ellenes, oroszbarát, korrupt alak, aki elnyomja a bátor és független médiát, és lábbal tiporja a jogállamot, megosztotta, polarizálta a társadalmat, és ezek a dolgok vezettek a merénylethez. Különben a merénylőn kívül a testőrség tagjai is nagyot hibáztak, mert hirtelenjében nem tudták, mit kellene cselekedniük. A jó testőrök az első lövés után, ha azt nem tudják megakadályozni, a következő golyó(k) elé vetik magukat, amit ezek nem tettek meg, pedig golyóálló mellényt is kellett viselniük. (Lehet, hogy ők is Fico ellenzékéhez tartozó alakok voltak, akik azt mondták: ezért az emberért mi nem áldozzuk fel magunkat?)

Amióta a világ legtöbb országában demokrácia van, az emberek arra a pártra és arra a személyre szavazhatnak, akit vezetőjüknek akarnak, mert úgy gondolják, hogy annak későbbi tevékenységével életük elviselhetőbbé vagy könnyebbé válik. A demokrácia állítólag olyan kormányzati forma, ahol a hatalmat a nép gyakorolja, természetesen a választott tisztségviselők útján. Na mármost, ha az ember elmegy szavazni, de nem győz az a párt, és ez által az a pártvezér, akit ő szeretne – vagy ha nyer is, de utána, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy képzelte –, akkor az illető elkezd elégedetlenkedni. Rájön, hogy neki csak milliomod része van abban, hogy eldöntse, ki legyen az ő és népe vezére, hiába ragadott golyóstollat, hogy ikszeljen vagy pecsétet üssön kedvencére. Ilyenkor gondolhat arra, mint Centula, hogy golyóstoll helyett inkább golyóspuskát (vagy pisztolyt) ragadjon, és azzal pecsételje meg annak életét, akiről úgy gondolja, hogy hibás azért, mert nem tudja megvalósítani elképzeléseit. Emiatt történhettek és történhetnek politikai gyilkossági kísérletek és gyilkosságok. El tudom képzelni, hogy az első politikai gyilkosság akkor történt, amikor az ősember rájött arra, hogy nem a számára megfelelő ember került törzsfőnöknek, ezért aztán (esetleg barátaival szövetkezve) kőbaltát vagy bunkót ragadott és agyonütötte a törzsfőnököt. Ha szerencséje volt, és féltek tőle, akár törzsfőnök is válhatott belőle, és jó esetben megúszhatta, hogy egy másik elégedetlenkedő vagy ellenségei vele is végezzenek. A történelem tele volt az ilyesfajta politikai merényletekkel, gyilkosságokkal. A gyilkolás eszközei folyamatosan modernizálódtak. Használhattak kést, kardot, nyilat, mérget, puskát, pisztolyt, zongorahúrt, robbanóanyagot stb. Az Oszmán Birodalomban selyemzsinór volt a divat, és azt egyszerűen csak elküldték a címzettnek, és az illető tudta, mit kell tennie, ha már a játék véget ért.

A mostani merénylők arra gondolhatnak, hogy bizony voltak az idők folyamán olyan merényletek, amelyek megváltoztatták a történelem menetét, és ők is ilyesmit szeretnének véghez vinni. Hiszen ha nem gyilkolja meg Gavrilo Princip az osztrák–magyar trónörököst, Ferenc Ferdinándot, lehet, hogy ki sem tör az első világháború, és akkor ma hol lenne Szlovákia és sok más ország? És ha sikerül a Hitler elleni merénylet 1944. július 20-án, akkor másképp alakulhatott volna a második világháború vége is.

Nálunk, Romániában szerencsére nem olyan polarizált a társadalom, mint Szlovákiá­ban, mert elnökünk, hogy a megosztottságot megelőzze, a hatalmon levő liberálisok mellé felvetette a kormányzásba a vörös pestises szociáldemokratákat, s így a korábbi ellenfelek, egymással karöltve, boldogan kormányoz­hatnak nagy örömünkre, akár az idők vége­zetéig is.

Fotó: Facebook / Robert Fico