Lehetnek, akik ehhez hűvös távolságtartással viszonyulnak, akadnak, akik közömbösen le­gyintenek, külön kategóriát képeznek azok, akik önnön bölcsességüktől megszédülten mindent ezzel magyaráznak az útjavítástól a tűzijátékig, detektívhez méltó ügybuzgalommal leplezik le, érik tetten a kampányoló politikust, majd dacosan közlik: rájuk ugyan ne számítsanak, úgyis csak a szavazatukra ácsingóznak, de ők átlátnak a szitán. Pedig a választási kampány nem elítélendő valami, nem egy titokban zajló globális összeesküvés része, nem olcsó színjáték és nem fölösleges pénzkidobás – a demokrácia legalapvetőbb intézménye, a választási jog gyakorlásához vezető lépcsőfok. Előkészület a szavazati jog gyakorlására, és ha ez utóbbit, a választást a demokrácia ünnepének tartjuk, akkor a kampányt akár ünnepi készülődésnek is nevezhetjük.

Persze, e nagy szavak kissé túlzónak hatnak, de ez pontosan azért van így, mert természetessé, magától értetődővé vált számunkra, hogy négyévente, ötévente lehetőségünk van vezetőket választani településeink, megyénk, országunk élére. És bár az esélyegyenlőség, a méltányos küzdelem elvei gyakran sérülnek kisebb-nagyobb mértékben, azért az mégiscsak óriási dolog, hogy van szavazati jogunk, és nemtől, nemzetiségtől, vagyoni helyzettől függetlenül mindenkié ugyanannyit ér. Van tehát beleszólási lehetőségünk a bennünket érintő folyamatokba. Nem volt ez mindig így a történelem során – milyen sokan áldozták életüket, hogy kivívják a szavazati jogot! –, és egyáltalán nem biztos, hogy mindig így lesz. Főként, ha nem becsüljük meg, ha nem élünk vele, ha nem óvjuk, ha nem vagyunk büszkék erre, ha elfelejtünk értékként tekinteni rá.

Az elmúlt években a magunk bőrén tapasztalhattuk: megbolydult a világ, könnyen felfordulhat életünk. A koronavírus-járvány kellett ahhoz, hogy ráeszméljünk, milyen fontos az egészségünk, és milyen fontosak azok az alapjogok is, amelyeket úgyszintén természetesnek, magától értetődőnek hittünk: hogy szabadon mozoghatunk, utazhatunk, tiszta levegőt vehetünk, kiléphetünk az utcára, együtt lehetünk. Aztán két éve a szomszédunkban kirobbant háború döbbentett rá sokakat: a béke sem csak úgy magától van ám, törékeny az is, óvnunk kell, ha biztonságban akarunk élni. Ne legyen így, de eljöhet (újra) az idő, amikor a szavazati jogunk sem lesz ennyire természetes, mert feltételekhez kötik azt, jöhet olyan kor, amikor nem lesz szabad a választás, amikor a kampány valóban olcsó színjáték lesz, amikor a vezetők kilétébe semmi beleszólásunk nem lehet.

Ezért kellene hát megbecsülnünk ezt a mi kis demokráciánkat, összes hibájával, minden negatívumával együtt, ezért kell értékként tekintenünk szavazati jogunkra, és ünnepként minden egyes választásra. A kampány pedig legyen tényleg olyan, mint az előkészület. Mint amikor nagy ünnepek előtt számba vesszük dolgainkat, rendet teszünk otthonunkban, kitakarítjuk azt, megszabadulunk a fölösleges kacatoktól, úgy a választás előtti hetekben is szánjunk időt a készülődésre, számvetésre: hallgassuk meg a jelöltek beszámolóit, kérdezzük terveikről, tegyük mérlegre programjaikat, szavaikat, tetteiket. A kampány a vezetők számára az elszámolás lehetősége, a kihívóiknak alkalom a bemutatkozásra, a választóknak pedig a számonkérés, a tájékozódás, mérlegelés, a felelős döntés ideje.

Készüljünk a választásra komolyan, felelősségteljesen, legyen mindenki számára ünnep június 9.

Albert Levente felvétele