Az idei SepsiBook programjának fontos részét képezte a közelmúltban elhunyt költőóriásokra való emlékezés, tisztelgés az emlékük előtt. Szombaton délután Sötét tus, néma tinta címmel Markó Béla és André Ferenc költők, valamint Mészáros Sándor kiadóvezető Kovács András Ferenc-emlékestet tartott a Porondon – közreműködött Mocanu Erika mezzoszoprán (ének), Tóth-Győrbíró Apor (cselló), Szőcs Botond (zongora), Boros Csaba (zeneszerző) –, vasárnap délelőtt pedig a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tizedikes, drámatagozatos diákjai Farkas Árpád költészete előtt tisztelegtek Vándor című műsorukkal a Porond előtti téren. Utóbbi előadásról a diákok felkészítő tanárát, Kolcsár József színművészt kérdeztük.
Kérdésünkre, hogy miért készült az emlékműsor, Kolcsár József elmondta: ő úgy gondolja, a város művészeti líceumának szinte kötelessége foglalkozni Farkas Árpád költészetével, mert az egyik legfontosabb magyar költőről van szó, műveinek tanulmányozása által közelebb kerülhetnek a fiatalok a kortárs irodalomhoz, másrészt az sem elhanyagolandó szempont, hogy ez a költőóriás élete legnagyobb részében Sepsiszentgyörgyön élt és alkotott. „Úgy érzem, Farkas Árpád költészete átmenetet képez a klasszikus és kortárs líra között, ezért kulcsfontosságú, hogy a diákjaink találkozzanak vele. Mivel én szakórákat tartok a művészeti líceumban, nem köt a tanterv, tehát olyan helyzetben vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amit jónak tartok. Megtehettem tehát, hogy Farkas Árpád költészetére irányítsam a diákok figyelmét, akit magam is nagyon kedvelek” – vallotta lapunknak a színész.
Mint elmondta, először csak beszélgettek a diákokkal Farkas Árpád költészetéről, írói munkásságáról, és feladatként bízta rájuk, hogy mélyüljenek el a költészetében. Szinte kapóra jött ehhez a SepsiBook csapatának érdeklődése, hogy lenne-e kedvük, lehetőségük műsort készíteni Farkas Árpád verseiből, ugyanis szerették volna, hogy bekerüljön a rendezvény programjába egy ilyen emlékműsor. A diákok örömmel vállalták a kihívást, csoportban is foglalkozva a költővel, majd a tanáruk a Vándor című verset választotta az előadás mottójának és központi gondolatának. „Fontos szempont volt az előadás összeállításánál, hogy nem én adtam nekik a verseket, hanem mindenki maga választott, én csak a sorrend és az előadás keretének a kialakításában segítettem, ugyanis nem szerettük volna, hogy a színpadon állva mondjuk el a verseket, picit bensőségesebbé akartuk tenni ezt a műsort” – fogalmazott Kolcsár József. Kitalálták, hogy a közönség körében, négyzet alakban elhelyezett székeken ülve adják elő a verseket. Arra törekedtek, hogy a vers minden irányban szóljon, és a versmondó mellett valamiképpen a többiek is bekapcsolódjanak annak előadásába testtartással, kisebb játékokkal vagy csupán erős figyelemmel. Legtöbbször csak a versek által sugallt érzetet próbálták leképezni, de mégis több volt ez a rövid megemlékezés puszta versmondásnál. Annál is inkább, hogy a háttérben képeket is vetítettek a költőről.
A résztvevők jól fogadták a műsort, a nézők közül többen is gratuláltak az előadóknak, volt, aki érdeklődött, hogy melyik standnál lehet Farkas Árpád-kötetet vásárolni. Kolcsár József végezetül elmondta: intimebb térben, csendesebb környezetben sokkal hatásosabb lett volna a megemlékezésük, de a célját így is elérte – a diákok és a nézők is felidézhették a közelmúltban elhunyt költő emlékét, közelebb kerülhettek az egyik legnagyobb költőnk szellemi örökségéhez.
