Megtöltötték a városközpont minden szegletét vidámsággal, harsány nevetéssel, a szabadság hamisítatlan érzésével, a rendíthetetlen meggyőződéssel, hogy ez az egy nap csakis az övék, róluk szól. Ilyennek tűnt, így festett június elsején Sepsiszentgyörgy lufikkal díszített, édes kürtőskalács-illatba burkolt központja, ahol egy édesanya találóan jegyezte meg: úgy érezte magát, mint egy kisebb városnapi forgatagban.

Hiszen bármerre is indultunk, mindenhol akadt valami érdekesség: lovaglás, hiánypótló kézműves-foglalkozás, színes vásár, gyermekkoncert és remek táncosok, ügyességi játékok, az állatmenhely kiskutyái, műfalmászás és tiroli pálya, egy ötletes úriember, aki puszta kézzel és egyszerű eszközökkel hatalmas szappanbuborékokat eregetve varázsolta maga köré a csodálkozó, visongó gyermeksereget. És ezúttal is megbizonyosodhattunk, hogy az életmentők, a készenléti egységek a gyermeknapi programkavalkád legkedveltebb szereplői: felszereléseiket, eszközeiket, egyenruhájukat most is sokan kipróbálták és magukra öltötték. Naphosszat szólt a csendőr- és rendőrautók szirénája, a volán mögé ülők mindenféle különleges hangjelzést kipróbáltak a szintén a főtéren állomásozó mentőautóban, s hozzájuk hasonlóan a tűzoltók is derekasan állták a sarat, mentőcsónakba, sokféle tűzoltókocsiba, terepmotorra ültették a gyermekeket. A legkitartóbbakat még a felhők közelébe is felemelték a már-már pihenés nélkül dolgozó, magasból mentő Magirus jármű kosarával. Az egyedi lehetőséggel még a felnőttek is éltek, időnként ámulva nézték a járókelők, amint a létrás autó kosara meredeken a város fölé emelkedett egy-egy bátrabb érdeklődővel fedélzetén. Minden bizonnyal maradandó élményeik közt tartják majd számon...