Nem akarom keresni a székely szótárban, mert értem, hogy mit jelent ez a kifejezés, s ez a fontos. Ha jó volt hetvenkedéseim után, akkor miért ne legyen még egy keveset kedvemre való ragadványnevem: „a falusi!”?
Még egy falást tovább is jólesne ma egy-egy ismerős Sepsimagyaróson, holnap Erősdön s holnapután Hidvégen is! Bizonytalankodom: így lenne jó még egy keveset felkelni minden reggel, hogy a mertek sürgessenek, kelljen öltözni-indulni, formában maradni, írni lelkemből!
Rég volt, amikor még javában dolgozott az illyefalvi szénbánya, tizenévesen bejárhattam, éreztem azt, ami a legjobban érdekelt, kerestem a kövült világ maradványait. Milyen jó volt, amikor megértették feletteseim is: „az élesdi Muszkapatakon gyakorolhatsz a feketeszénbányában!” – szólt az egyetemi engedély, szólt a kedves parancs! S várni kellett, amíg elhangzott a végleges: Köpecen is nyitva áll a kapu! Föld alatti csodavilágba kerültem, jártam a szénbányák mélyét, köszönésem lett nekem is a Jó szerencsét! Le is kellett írni – jött a belső parancs: s megszületett százötven esztendő bányatörténete s őslénybúvár-kiskönyvem!
Hogyan tovább, mert fejére állt a szénipar?! – kérdezték 1990 küszöbén. Gyere hozzánk, Zoli bácsi, szólt a hívó szó: gyere hozzánk, lapot alapítunk – Háromszék lesz a neve –, s amíg magyar ember olvasni akar ebben a megyében, próbáljunk ezzel a csodálatos munkával jobbítani az emberek érzésein, s ebből megélni. Legyél velünk, hívott Tibor, hívott Tamás, s leendő kollégáim arcáról mindent leolvastam, tárt karokkal fogadtak a szerkiben.
S az eddig eltelt bő fél évszázad munka jó volt, megtartó volt. A bányáról olykor még álmodom, máskor az Almási-barlangban botorkálok baróti, szentgyörgyi gyermekekkel. De rég volt, amikor 34 éve ölembe vettem a Falut, ott tartom még most is, szorítom a négy háromszéki széket! Szorítom Bodost, Bodokot, Bodzavámot, s szokotálódok: mi lesz, ha nem szól többet a csergőóra, mi lesz, ha nem kérdezi meg a kisborosnyói ember, hogy: „maga esment itt van-e már, Zoli bácsi, hát itt azóta semmi se történt!” Nem baj, bátyám: csinálunk hírt mi ketten! S csináltunk Köpecen is, Kálnokon és Uzonban! Mi lesz, ha nem kínál meg terefere-konyhai székével minden háziasszony? Majd mesélek én régi dolgokról dédunokáimnak, Bencének, Rudikának és Zsolnának?
De most még maradnék egy faláskát, olyan jólesik nekem szokotálódni! Az is kihívás!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
