Sokáig azt is hittem, hogy csak egyetlen fajuk létezik. Később, mikor komolyabban kezdtem foglalkozni a gombákkal, jöttem rá, hogy a csiperke valójában egy gazdag, változatos nemzetséget jelöl. Akad köztük erdei, mezei, kisebb, nagyobb termetű, fehéres vagy barna kalapú, sárguló, vörösödő húsú, ánizs- vagy mandulaillatú, de vegyszerszagú faj is. Termőidejük hosszú, legtöbbjük júniusban jelenik meg, és több rendben terem egészen az őszi fagyok beálltáig.

Kétségkívül a csiperkék nemzetsége, az Agaricus az egyik legismertebb a gombák világában, s legnépszerűbb az emberek között. Ez többek közt Karl Linnének, az első tudományos rendszertan megteremtőjének is köszönhető, hisz ő minden lemezes gombát ebbe a nemzetségbe sorolt (Systema naturae – A természet rendszere, 1735), valamint ide tartozik a legnagyobb mennyiségben termesztett, üzleteinkben kapható gomba is, a kétspórás csiperke (Agaricus bisporus). Világszerte több száz csiperkefajt írtak le (300–400-at emlegetnek egyes források), Székelyföldön eddig 24 csiperkefajról van közölt adat (Pál-Fám, Moeszia, 2023), Sepsiszentgyörgy területén pedig 12 fajukat sikerült felkutatni.

Eső utáni, csendes júniusi reggel az ideális egy városi csiperkekereső sétára. Bármerre is indulunk a megyeszékhelyen, nagy esélyünk van vele találkozni. Egyes fajok még a szárazabb időszakokban is előjönnek. Ha azonban utunkba ejtjük az Olt partját, az Erzsébet parkot, a múzeumkertet, valamelyik temetőt vagy a Kós Károly utcát, még nagyobb lesz a valószínűsége, hogy csiperkébe botoljunk.

A város területén, a forgalmas autóutak mentén talált csiperkeféléket azonban étkezésre ne gyűjtsük! A talajt behálózó gombaszálak (hifák) ugyanis hajlamosak az autókból és a kipufogógázaikból a környezetbe került mérgező nehézfémeket felvenni és a termőtestben (ami a gomba) felhalmozni (akkumulálni) ezeket. A genetikai eredetű jelenség főleg Sepsiszentgyörgy legelterjedtebb Agaricus fajánál, az ízletes csiperkénél a legerőteljesebb.

Farkas János

(folytatjuk)