Nincs olyan ember, akit a csíksomlyói búcsún a több százezres tömegben ne kerítene hatalmába az összetartozás érzése, ne hatódna meg az odasereglett zarándokok látványától, ne könnyezne kicsit a különvonat fogadásán valamelyik erdélyi vasúti állomáson. Nincs olyan magyar ember, aki ne húzná ki büszkén magát akkor, amikor a román médiában rácsodálkoznak a Sepsi OSK szurkolóinak civilizált, szerethető megnyilvánulásaira, az ételszentelés csodálatos látványára, a csíksomlyói búcsún tapasztalt példás rendre, tisztaságra.

Sokan vannak még, akik emlékeznek az 1990-es könyves-gyertyás tüntetések hangulatára, a régi március 15-i megemlékezések varázsára, az újabbak szépségére, a székelyek nagy menetelése során tapasztalt lázas tenni akarásra. Megannyi felemelő pillanat, hány meg hány együtt megélt élmény – a közös mindezekben az összetartozás élménye, az együttlétből, együtt cselekvésből fakadó erő, az érzés, hogy nem vagyunk egyedül, annak bizonyossága, hogy számíthatunk egymásra.

Most nem sporteseményre, nemzeti ünnepre vagy zarándoklatra készülünk, hanem választások lesznek vasárnap. Településeink, megyéink élére választhatunk vezetőket, önkormányzati testületekbe képviselőket. Nincs olyan ember Székelyföldön, Erdélyben, aki számára közömbös közvetlen környezete, szülőföldje, otthona. Ma is büszkék vagyunk arra, hogy az erdélyi falvak, városok rendezettebbek, tisztábbak, gondozottabbak, mint számos, a Kárpát-kanyaron kívüli helység. Ha azt szeretnénk, hogy ez a sokakban élő kép igaz legyen, igaz maradjon, tehetünk és tennünk kell érte: tennünk azzal, hogy részt veszünk a helyhatósági választáson.

Június 9. azonban nem csupán az önkormányzati megmérettetés miatt fontos. EP-választások is lesznek, melyen közösségként mérettetünk meg. Június 9. ezért alkalom arra, hogy megmutassuk, milyen sokan vagyunk – még többen, mint a csíksomlyói búcsún! –, milyen tisztelettel viszonyulunk a demokrácia alapértékéhez, mint egy húsvéti ételszentelésen a ceremóniához, milyen eltökéltek vagyunk, mint egy tüntetésen, milyen lelkesek, mint egy OSK-meccsen, milyen szépen, milyen összetartóan tudunk együtt lenni, mint március 15-én. És a legszebb ezekben az alkalmakban, hogy különbözőségeink ellenére tudunk együtt lenni, hiszen a csíksomlyói búcsún sem csak katolikusok vesznek részt, hanem protestánsok is, az OSK meccseire sem csak sepsiszentgyörgyiek járnak, és nemzeti ünnepeink sem a konzervatívok kiváltsága, hanem liberális vagy más értékeket valló magyarok közös ünnepe is.

Választások napján áradnak majd felénk a részvételt ábrázoló térképek. Ha magas lesz a szavazókedv, ha többen megyünk el választani, mint a románság, kirajzolhatjuk Székelyföld határait, feltehetjük e térképekre Erdély magyarlakta vidékeit, és ismét elismeréssel szólhat rólunk a román sajtó, tisztelettel nézhetnek ránk a Kárpátokon kívül, hogy lám, a magyarok milyen demokrácia iránt elkötelezett, összetartó közösség. Ha kellően sokan leszünk, Bukarestből, de Brüsszelből – talán még a Holdról is – látszik majd e térképeken, hogy különleges e régió: nem csak románok vagy „magyarul beszélő románok” élnek Erdélyben – hanem szülőföldjüket szerető, otthonukhoz ragaszkodó, örökségükre, kultúrájukra büszke, egymás kezét el nem engedő magyarok.

Fotó: Facebook / Sepsiszentgyörgy Önkormányzata