A Márkó Eszter rendező által összeállított produkció több helyszínen zajlott az iskolában: folyosón, lépcsőházban, ajtók előtt és a drámaosztály termeiben is láthattak jeleneteket a nézők, akik soraiban tanárok, szülők, barátok, diáktársak tapsoltak a végzősöknek. Az előadók játéka sokszínű volt, széles érzelmi skálán mozgott, és ehhez mérten harsány nevetés és mély csendek is kísérték a közönség részéről. Általában vidámabb szokott lenni Molière, de ezúttal valahogy mindenki érezte: több ez, mint átlagos vizsga, inkább ünnepélyes búcsú emberektől, helyszínektől, az élet egy fontos időszakától.

Az előadás után előbb Prezsmer Boglárka, a drámatagozat vezetője nyilatkozott lapunknak, hangsúlyozva, hogy a jól végzett munka elégedett érzésével távozhat a végzős évfolyam, hisz nagyon nagy utat jártak be a négy év alatt, mely során rengeteg ismeretet elsajátítottak és nemcsak a színészmesterség, hanem más művészetközeli humán tárgyak és az önismeret terén is rendkívül felkészült, érett fiatalokként hagyják el a középiskolát. Mint elmesélte, utolsó éven Márkó Eszterrel tanulták a színészmesterséget, és a vizsgamunkájukkal kapcsolatosan azt is megtapasztalhatták, hogy a színházcsinálási folyamat után van egy előadás-gondozási folyamat is, melyben fönn kell tartani a szereplők életét, igazságát, eszköztárát. Hangsúlyozta, a feldolgozott Molière-szövegeket a diákok választották ki, adott esetben akár a saját megszokott személyiségjegyeik ellenében választottak maguknak szerepet, ezzel is a színház önismereti funkcióit érvényesítve a munkafolyamatban.

Tudatos közösségépítésben volt részük, ezért jól összerázódtak és motiválni tudták egymást, s ezen túl pedig rengeteg szakmai tapasztalatot szereztek – mesélték lapunknak a diákok a vizsga után. Az elmúlt évek alatt „voltak szétesések és egymásra találások”, de összességében úgy gondolják, hogy nincs Sepsiszentgyörgyön még egy olyan szak, ahol ennyit lehet fejlődni. Az osztályt Fazakas Misi indította, és rengeteget tanultak a vele töltött három év alatt. A Márkó Eszterrel zajló munkafolyamat már önállóbb hozzáállást kívánt tőlük, és betekintést nyertek általa a valódi színész-rendező viszony természetébe. A különböző tantárgyakat – színháztörténet, színpadi mozgás, drámajáték, bábképzés, művészi beszéd, disputa, médiaismeret és újságírás, filmes képzés stb. – tömbösítve oktatták nekik a szakemberek, és a rengeteg szakmai ismeret mellett a nyitottság és a kritikus gondolkodás is fontos hozadéka volt ennek a sok találkozásnak, megtanulták mindenből kiszűrni a lényeget. Továbbá a jelenben való létezés szépségét, a játék fontosságát, valamint az önismeret és önazonosság kérdését is hangsúlyozták, mint olyan élményeket, tapasztalatokat, amelyeket a drámaosztálynak köszönhetnek, és amelyeket minden bizonnyal kamatoztatni tudnak majd a továbbiakban.

A társaság majdnem fele színire felvételizik, mások drámapedagógiára, pszichológiára, kommunikációra készülnek, de olyan is van közöttük, aki egy-két évig külföldön vállalna önkéntes munkát. A színire való bejutás esélyeivel kapcsolatosan elhangzott: ebből az osztályból került ki az országos színészmesterség-verseny tavalyi első és második, valamint az idei első díjazottja. Az országban működő összes drámatagozat versenyében magyarként elnyerni ezeket a díjakat nagyszerű eredmény.