Hatalmas hajrával, rengeteg munkával és olykor riogatástól sem mentes, utolsó percig tartó mozgósítással az RMDSZ-nek sikerült az, amit sokan lehetetlennek véltek: összegyűjtötte európai parlamenti listájára a több mint félmillió szavazatot. Az összefogás listája volt ez, a sikerhez hozzájárult valamelyest a két, immár egyformán aprócska ellenzéki magyar párt is, a végleges adatok igazolják vagy cáfolják majd, hogy valóban döntőek voltak-e az általuk hozott voksok. Tény azonban, a szavazatok túlnyomó többségét a szövetség vonzotta be, és az is egyértelműnek tűnik, az erdélyi magyar ellenzék tulajdonképpen felszámolta önmagát, megágyazott annak, hogy az RMDSZ ismét a kilencvenes években látott formáját mutassa.
Az RMDSZ EP-jelöltjei 566 ezer szavazatot kaptak, félmilliónál több voksot legutóbb 2000-ben összesített a szövetség. Az európai parlamenti választásokon 2009-ben a Tőkés Lászlóval kibővített magyar összefogás listája 431 739 szavazatot gyűjtött, és ez akkor három mandátumra is elég volt. Öt évvel később, 2014-ben Tőkés nélkül 350 689 szavazatot összesítettek, 2019-ben 476 777-et, mindkét alkalommal – akárcsak most – két-két képviselőt küldhettek Brüsszelbe. A mostani voksolásnak azonban nagyobb tétje volt annál, hogy Winkler Gyula és Vincze Loránt folytathatja-e a nehézkes, kézzelfogható eredményekben egyáltalán nem bővelkedő tevékenységét. Ha nem sikerül átugrani a cseppet sem alacsony lécet, annak katasztrofális hatása lehetett volna az őszi parlamenti választásokra, a kudarc demoralizáló hatása veszélybe sodorhatta volna az őszi választást is, a román parlamenti magyar képviseletet. Tudták ezt pontosan a különböző rendű-rangú RMDSZ-es tisztségviselők, így a legutolsó pillatanig próbáltak az urnák elé hajszolni mindenkit, aki él és mozog. Sikerült, így érthető Kelemen Hunor szövetségi elnök elégedettsége, aki tegnap az elmúlt húsz év legnagyobb győzelméről beszélt.
Mert nemcsak az EP-választáson tarolt az RMDSZ, de az önkormányzatin is, visszaszerzett korábban elveszített településeket, megőrizte a frontvárosokat, növelte helyi és megyei képviselői számát. Sok helyen – lásd Sepsiszentgyörgy – a magyar ellenzéki pártok egyetlen jelöltet sem tudtak bejuttatni a tanácsokba –, újra RMDSZ-es polgármester, egyszínű tulipános testülettel irányíthatja a többségében magyar településeket. Tizenkét év alatt az erdélyi magyar ellenzék biztos lépésekkel semmisítette meg önmagát.
A nagy kérdés azonban az, mihez kezd elsöprő győzelmével az RMDSZ? Ha, akárcsak a kilencvenes években, elhiszi, hogy ő az egyedüli kakas a szemétdombon, úgy kukorékolhat, ahogy akar, senkinek nem tartozik elszámolással, akkor ismét táptalajt teremt az elégedetlenkedőknek. Ha nem foglalkozik az erdélyi magyarság valós gondjaival, ha a kormányzás hatalomszerzési cél, és nem a kisebbségi jogok bővítésének eszköze lesz, akkor pár éven belül újra kineveli saját ellenzékét. Láthattuk, mily késélen táncol egy parlamenti (legyen európai vagy román) bejutás. Józan, mértéktartó, elvhű, következetes helyi és országos politizálásra lesz szükség, hogy ne esetleges és eseti legyen a magyar egység, és legyen biztos magyar jövő Erdélyben. Ez lesz az igazán jelentős kihívás, nagyobb, mint a mostani félmillió szavazat elnyerése.
Fotó: RMDSZ