Péntek délután nyílt meg a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házának hetedik időszakos tárlata. Ezt megelőzően, május 25-én a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban nyitották meg a száz évvel ezelőtt született Jakabos István (1924–1987) mérnök, tanár, fafaragó emlékkiállítását, melynek méltatója Berszán Lajos tb. kanonok volt. A németországi Münchenben élő Zayzon Ágnes, Jakabos István egyik unokája emlékezett nagyapjára. A kiállítás június 21-ig látogatható. A pénteken megnyílt Jakabos-tárlatra a csernátoni kiállítás kiegészítőjeként is lehet tekinteni.
Házigazdaként Beke Ernő, a Gyűjtemények Háza tulajdonosa köszöntötte a megjelenteket, elmondva, hogy a Jakabos István által készített domborműveket ez év februárjában a sepsiszentgyörgyi Fülöp László adományozta a Gyűjtemények Házának. Beke Ernő a Nyujtódon született Jakabos István életútját is ismertette. Kézdivásárhelyen érettségizett, majd Kolozsváron elvégezte az agronómiai főiskolát. Csíkszeredába kapta kihelyezését, ahol a gépállomásnak volt a főmérnöke. Onnan hazatért Kézdivásárhelyre és a Mezőgazdasági Líceum szaktanáraként dolgozott. Kolozsvári évei alatt alakult ki sajátos fafaragászati stílusa Benczédi Sándor és Szervátiusz Jenő irányításával. Kenyérkereső munkája nem elégítette ki, a fában, annak megmunkálásában, az alkotásban lelte örömét. Bútorokat, lakberendezési tárgyakat készített, majd mind határozottabban érzett rá a fában rejlő monumentalitásra, különösen rendkívül expresszív korpuszai válnak keresetté környezetében és egyre sűrűbben külföldi vásárlói körében.
Berszán Lajos atya, a felsőtorjai plébániatemplom akkori plébánosa kérésére, biztatására készítette el az oltárt és a szentély többi liturgikus bútorzatát, amelyek ma is láthatók a templomban. Fő műve Kézdivásárhelyen az Iskola utca 10. szám alatti családi háza volt, melyet maga tervezett és épített meg Kós Károly szellemében, saját faragásaival bútorozott be és kisplasztikákkal díszített. A mezőgazdasági szakközépiskola tanáraként a művészi érzékkel, kézügyességgel megáldott gyermekeket műhelyébe hívta, faragni tanította. E diákok közé tartozott a három Haszmann fiú is. A város legnagyobb székely kapuját, a Molnár Józsiás park bejáratánál levőt is ő faragta. Az sajnos nem kapja meg a kellő figyelmet, tiszteletet, hisz eléggé elhanyagolt állapotban van. Munkáit többnyire eladta vagy elajándékozta. Az itt kiállított tizenhat plakett székely nagyjaink arcképét örökíti meg – mondotta Beke Ernő, aki reményét fejezte ki, hogy e domborművek társai is előkerülnek majd és közkinccsé válnak.
Ambrus Ágnes ny. egyetemi adjunktus a nyolcvanas években készített domborművekről és az azokon szereplő nagyságokról beszélt. Róluk annak idején sem az iskolában, sem a közbeszédben nemigen lehetett hallani. A domborműveken Benkő József, Gábor Áron, Cserey Jánosné, Bod Péter, Nagy Mózes, Kőrösi Csoma Sándor, Mikes Kelemen, Bölöni Farkas Sándor, Benedek Elek, Barabás Miklós, Szentkereszty Stephanie, Apor Péter, Dózsa György, Baróti Szabó Dávid, Kriza János és Mikó Imre, valamint a hozzájuk kapcsolódó legfontosabb adatok láthatók. Az adományozó Fülöp Lászlónak, aki objektív okok miatt nem lehetett jelen, az elismerő-köszönő oklevelet Beke Ernő később adja át.
A megnyitón közreműködött Gáspár Anett, a kézdiszentkereszti Trefán Leonárd-iskola tanulója, aki népdalokat énekelt. A tárlatot augusztus 30-ig naponta 8–18 óráig díjmentesen lehet megtekinteni.
Beke Ernőtől azt is megtudtuk, hogy a soron következő, nyolcadik időszakos kiállítás szeptember elsején nyílik meg, és az általa gyűjtött asztali, vásári és patikusmérlegeket, valamint a korabeli darálókat fogja bemutatni.
