Minden nemzet, nemzetrész életében előfordultak, zajlottak olyan események, amelyek nem merülhetnek feledésbe, hiszen a következményeik máig hatnak, és nem csak a múltját befolyásolták, hanem a jövőjét is meghatározzák. Éppen ezért kötelesség megőrizni ezek lenyomatát a közösség tudatában, hogy emlékezve és emlékeztetve erőt, bölcsességet meríthessen belőlük a túléléshez, megmaradáshoz, gyarapodáshoz és fejlődéshez.
Nincs ez másképp az erdélyi magyarok magját képező székelység esetében sem, amelynek az idő homályába vesző történelme bővelkedik váratlan és olykor tragikus fordulatokban. Történelem, amelyet folyamatosan elferdítve próbáltak minket idegen hatalmak a szolgálatukba állítani, de nem sikerült, mert génjeink őrzik az igazságot. Tudjuk, honnan jövünk, kik vagyunk és merre akarunk tartani.
A múltunk meghamisítása jelenleg is gőzerővel folyik Romániában, és megtörésünk érdekében a bukaresti hatalom már semmitől, az ellenünk való uszításától sem riad vissza. Belső bomlasztással és külső nyomásgyakorlással próbál elbizonytalanítani, hogy ily módon fellazítván bedarálhassa vagy a szülőföldje elhagyására kényszeríthesse meggyengített népünket.
Mindezek okán fordulhatott elő, hogy a kommunista diktatúrában minket provokáló, befeketítő és következményeiben sújtó cselekedeteket sem a Securitate, vagyis a hírhedt román titkosszolgálat, hanem az erdélyi magyarság és Magyarország számlájára írták. Így az éppen negyven esztendeje, 1984. június 5-én Sepsiszentgyörgyön elkövetett szoborrobbantási kísérlet áldozatául esett Vaszi Jánoska halálát is.
Ennek kapcsán Radu Tudor újságíró, politikai és katonai elemző 2015. december 2-án a blogjában (radu-tudor.ro) többek között arról „cikkezett”, hogy „a támadás szerzője, akit a Securitate azonosított, de soha nem fogott el, magyar nemzetiségű volt. Mindenki tudta, hogy Magyarországra menekült.” (B. Z. fordítása) Jólértesültségét az áldozat teteméről, a nyomozást folytató szervek által a helyszínen készített és jelenleg is zárolt fényképekkel támasztja alá. Vajon hogyan jutott ezek birtokába?
De még ennél is tovább ment Victor Roncea újságíró, az ActiveNews weboldalon 2023. március 15-én megjelent förmedvényében azt állítván: „a Securitate nyomozása megállapította, hogy a 11 éves gyermek halálát okozó és a Mihai Viteazul emlékművét megrongáló robbanóanyagot nem az országban gyártották. Az RMDSZ által a kommunista rendszer vértanújaként bemutatott magyar áldozatot romániai és magyarországi magyar terroristák ölték meg… A román titkosszolgálatok által kibogozott szálak egyik vége Budapestre mutat. A másik vége a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága volt tagjához, Király Károlyhoz vezet, ahol megállt. A 2021 novemberében Budapesten elhunyt egykori kommunista nagykutya 1989 decemberében az RMDSZ alapító tagja volt.” (B. Z. fordítása)
Victor Roncea ugyanakkor epésen megjegyzi, hogy „az RMDSZ magyar szélsőségesei az igazsághamisítás rossz hagyományait követve” Sepsiszentgyörgyön „állítottak szobrot a terroristák áldozatának”. Nem kellene inkább „a revansista Magyar Parlament vagy inkább a magyar titkosszolgálatok székházának bejáratához vinni?” – teszi fel a korántsem költői kérdést.
Victor Roncea a kijelentéseit a Radu Theodoru tartalékos tábornokkal, íróval folytatott beszélgetésére alapozza, amelynek videófelvétele az említett portálon kívül megtekinthető a YouTube csatornán is. Ennek már az elején leszögezi, hogy az interjúban „egy kevésbé ismert és az Attila leszármazottjai által meghamisított” múltbéli eseményről lesz szó. „A Mihai Viteazul sepsiszentgyörgyi szobránál elkövetett magyar terrortámadás” megdöbbentő címmel közzétett, általa történelminek mondott adalékokkal fűszerezett „vallomásában” a földi létének immár százegyedik esztendejét taposó, irányunkban enyhén szólva elfogult aggastyán irigylésre méltó emlékezőképességről tesz tanúbizonyságot. A harminckilenc éve múlttá szenderült események legapróbb mozzanatainak felidézése sem okoz ugyanis neki nehézséget.
A handabandázását miheztartás végett is érdemes végighallgatni.
Fotó: Albert Levente
