Közel százötven táncoslábú gyermek és fiatal, változatos tájegységek viseletei és táncai, a Finom és a Heveder zenekar muzsikája elég lett volna ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egy évadzáró ünnepi előadáson. De ennél sokkal többet kaptunk. A Kincskeresők a cifra Kalotaszeget idézték, a Nagy Kincsek magyarszovátival indítottak, az Apró Kincsek a Hogy a csibe... produkcióval mutatták be, milyen a néptáncot bevezető gyermekjátékok világa, a Kincskeresők később a Nyárád-mentére kalauzoltak, a Kincsek bukovinai táncokat mutattak be, a Nagy Kincsek Felcsíkot idézték, a nagyobbacska Aprók somogyit táncoltak.

Nem kötelező útmutatóként, mégis iránytűként fogalmazta meg Tőkés Csaba Zsolt az évadzáró előadás végén, mit kíván tanítványainak: vigyék magukkal azokat az értékeket, élményeket, amelyeket a sok próba, beszélgetés, fellépés alkalmával szereztek, legyenek bátrak, kitartóak, hűek önmagukhoz.

A gálaműsor végén Tőkés Csaba Zsolt és Edit tanítványai megköszönték a sok éven át tartó törődést, amikor saját lelki problémáikat is megoszthatták velük, egyfajta pótszülőként fordulhattak hozzájuk. Gyermekként indultak, felnőtt lett belőlük – ennyit mond szerényen Tőkés Csaba Zsolt. Tudjuk, ennél sokkal többről van szó...