A táborban – mely folytatása a korábbi években Bikfalván tartott táboroknak – a pécsi egyetem sepsiszentgyörgyi kirendeltségéről első-, másod- és harmadéves szobrász- és festőhallgatók, Pécsről szobrászhallgatók vettek részt, illetve a Művészeti és Népiskolából két diák, akik képzőművészeti pályára készülnek, így betekintést nyerhettek az alkotómunka folyamatába, szakmai irányítást kaphattak az alkotásban.

Amint Péter Alpár képzőművész, a tábor művészeti vezetője elmondta, az idei tematikája a külső és belső tér, ennek lelki-szellemi kapcsolatait járták körül a természeti tér összetettségében. Nem az volt a cél, mondta, hogy a táborozók nagylélegzetű alkotásokat hozzanak létre, hanem az, hogy inspirációkat gyűjtsenek, folyamatok induljanak el bennük, bátran merjenek belemenni olyan történésekbe, amelyeket eddig esetleg nem mertek meglépni. A festők elsősorban plein air jellegű festészetet végeztek, de emellett volt olyan, aki installált, tájművészeti jellegű alkotásokat hozott létre, amelyekről fotódokumentáció is készült. A műveket egy későbbi időpontban Sepsiszentgyörgyön kiállításon is bemutatják a közönségnek.

A tábor melletti erdőben természetes anyagokból, ágakból, kövekből, növény­indákból vagy éppen a talaj vagy facsoportok felhasználásával létrehozott természetművészeti alkotásokat egy másfél órás túra végigjárásával lehetett megtekinteni Péter Alpár vezetésével. Eközben néhány performance-ra is sor került, az utolsóra a tábor zászlórúdjánál. Amint az egyik diák, Kónya Attila elmondta: a tábor ideje alatt a közeli erdőből a kakukk és a medve hangja mellett a láncfűrész is gyakran zúgott, fák estek áldozatul, ezért egyet megpróbáltak jelképesen „visszaépíteni”.