Mentik a menthetőt

Egy öreg fa állapotának precíz megítélése nem érzelmi, hanem nyilvánvalóan szakmai kérdés. És nem is egyszerű, e problémakörrel ráadásul hitelt érdemlően nagyon kevesen foglalkoznak. Erdélyi, pontosabban romániai viszonylatban Szabó Gergely Loránd marosvásárhelyi favizsgáló és faápoló mérnök négy szakemberről tud, ezek egyike ő maga. Viszonylag új és egyben hiánypótlónak tekinthető e tájépítészettel is rokon mesterség, noha dolga, feladata a favizsgáló mérnöknek bőségesen van – pontosabban: lenne –, városi és vidéki környezetben egyaránt.

Mivel Zabolán több generáció is pihent az elemi iskola udvarán magasodó vadgesztenyefa árnyékában, szinte mindenki kötődik a famatuzsálemhez. A zabolaiak szívéhez, lelkéhez nőtt, nem csupán az elemi iskola – melynek épülete Gróf Mikes Klementina nevét viseli, itt zajlik a magyar nyelvű oktatás – udvarát ékesíti. Így amikor Péter Levente természetfotós, a zabolai Mikes-birtok vezető erdőőre másodikos kislányától meghallotta, hogy terítékre került a fa sorsa, arra gondolt, mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy pontos képet kapjanak a vadgesztenye állapotáról. Felhívta  természetfotós barátját, Csákány Lászlót, a Szemerja-Görgő Közbirtokosság elnökét, s érdeklődött, mit lehet tenni? A sepsiszentgyörgyi erdőmérnök ismerte Szabó Gergely Loránd „fadoktort”, aki korábban már baróti idős fákat is vizsgált és meghívták Zabolára. Kezdeményezésüket egyaránt felkarolta az iskola vezetősége, a helybéli önkormányzat és a grófi család, így újabb háromszéki állapotfelméréssel bízták meg a marosvásárhelyi szakembert.

Kisdiákok ölelik a famatuzsálemet

Favizsgálók hajnala

A huszonhét esztendős Szabó Gergely Loránd 2019-ben végzett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karán, tájépítész mérnökként. A budapesti Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, favizsgáló és fa­ápoló szakmérnöki képesítést szerezve, e területen dolgozott a magyar fővárosban, majd hazatért Marosvásárhelyre, ahol folytatja munkáját. Megalapította saját vállalkozását, igyekszik célzottan, minél szélesebb körben fákkal foglalkozni, szakmai tevékenysége közösségi oldalán követhető (Dendrolog nevű profil a Facebookon).

Az iskola Gróf Mikes Klementina épülete melletti vadgesztenye tekintélyes, 3,6 méter kerületű fatörzzsel büszkélkedik, a május 16-án tartott első „vizuális vizsgálaton” egyebek mellett ez is kiderült. A műszeres felmérés egy következő alkalommal történik majd meg, ugyanis a Fakopp 3D nevű akusztikus tomográf akkor épp magyarországi karbantartáson esett át. E műszer egyébként magyar fejlesztés, Divós Ferenc egyetemi tanár munkája és roncsolásmentes módon méri fel a törzs korhadt vagy üreges részeinek helyét és méretét a törzsön elhelyezett érzékelők közti hang terjedési sebessége alapján – olvasható magyarországi faápoló szakemberek leírásában, akik kiemelik, a készülék mellé erdészeti felkészültség és tapasztalat is szükséges.
 

Ugye nem vágják ki?

Az első „szemrevételezés” során Szabó Gergely Loránd kis gumikalapáccsal végigkopogtatja a vadgesztenye törzsét, megállapításait a hangok alapján jegyzi le, s méri, fényképezi a fát, az adatokat bevezeti egy általa kidolgozott digitális fakataszterbe, ez fák adatlapját tartalmazza. E fakataszteri program dendrológiai felmérésekhez is használható, ismerve a fák állapotát alaposabb településfejlesztési tervek készíthetők.

Mihelyt elkezdi körbejárni, értékelni a fát, az iskola udvarán a gyermekek ostromolni kezdik kérdéseikkel: ugye nem vágják ki? S hogy ragaszkodásukat még hangsúlyosabban kifejezzék, a kisiskolások átölelik a fát, s a korona árnyékában még egy csoportképpel is megörökítik az emlékezetes napot. A fadoktor és kísérői nyugtatják mind az apróságokat, mind a műveletet szemlélő tanítónőket, iskolaigazgatót és alpolgármestert: erre vélhetően nem kerül majd sor, ugyanis a fa első látásra nem jelent veszélyt. A fajtára veszélyt jelentő aknázómoly sem támadta meg, törzse, gyökere a jelek szerint egészséges. Kisebb beavatkozásra szükség lesz, esetleg be is lehet keríteni, ám a pontos diagnózist csak a műszeres vizsgálat után lehet megállapítani.

Szabó Gergely Loránd marosvásárhelyi favizsgáló és faápoló szakmérnök

Seregély az odúban

Az iskola vadgesztenyéje vélhetően egyidős a zabolai Mikes-kastély udvarán lévő gesztenyesorral, azokat 1870 tájékán ültették, vagyis a vizsgált fa mintegy másfél évszázadosnak tekinthető. És ha sikerül tíz-húsz évvel meghosszabbítani a fa életét – optimista becslés szerint akár a félszáz esztendő is elérhető –, akkor ez Szabó Gergely Lorándnak már sikert jelent, s ő bizony nem sajnálja az időt az efféle vizsgálatokra. Csákány László hozzáfűzi, a fák több tekintetben is értéket jelentenek, és egy Radó Dezső mérnök által kidolgozott módszer szerint a fák környezeti haszna gazdasági szempontok szerint is kifejezhető. És mivel az anyagiakra a ma embere igen érzékeny, jó tudatosítani, hogy ez a vadgesztenye tizennyolcezer eurónak megfelelő összeget képvisel, így még jobban érzékelhető, felelőtlenség értelmetlenül elveszíteni egy ilyen értéket.

Azaz, ha fölöslegesen kivágnák, tizennyolcezer euróval szegényebbek leszünk, másrészt, ha ez az összeg a rendelkezésünkre is állna, azzal mégsem vásárolhatunk ugyanilyen vadgesztenyét. Az öreg fákat alaposan ismerők azt is megfigyelték, hogy azok a matuzsálemek, amelyeken madarak fészkelnek, biztonságosnak tekinthetők, ugyanis észrevették, hogy mihelyt azok elköltöznek onnan, rövid időn belül letörik egy-egy ág, akár maga a fa is kidőlhet, a madarak „nem maradnak a süllyedő hajón”. A zabolai iskola vadgesztenyéjének odvában pedig egy seregélycsalád fészkel.

Mesélnek a fák

Szabó Gergely Loránd összeállít egy faápolási javaslatot, szükség lesz a lombritkító metszésére is, hogy legyen szellősebb a korona, mert óriási a „vitorlafelület”, amelybe belekaphat a szél, és meg tudja azt mozgatni, e ritkítás célja, hogy „a fecske tudjon átszállni a fán”. Egyelőre nem látszik, hogy a fa „drasztikusabb beavatkozást igényelne, kivágást végképp nem”, ám ezt meg kell még erősítenie a műszeres vizsgálatnak is, a Fakopp segítségével állapítja majd meg, hogy a fa adott rétegeiben milyen mértékű a korhadás, rosszabb esetben az odvasodás. Így láthatók lesznek a meggyengült részek, amelyek hajlamosak lehetnek törésre vagy az előrehaladott korhadás miatt más veszélyt jelentenének, azokat majd eltávolítják, s a koronakönnyítést követően a fa kevésbé lesz megterhelve. „Nem fogjuk meggyógyítani ezt a fát, a fák ugyanis példaértékű módon több millió év alatt megtanulták, hogyan kell meggyógyítaniuk saját magukat – összegez –, mi csak jobbá tesszük a fa állapotát, hogy tudjon védekezni”. Számára felemelő érzés amikor idős fák környezetében dolgozik, eközben felelősségteljesen kell azok sorsáról döntenie úgy, hogy egyidejűleg szolgálja mind a fa érdekét, mind az emberek biztonságát.

Az idős fákkal tisztelettel kell bánni, fel kell ismerni, mit nyújtanak nekünk, nem szabad felelőtlenül rendelkezni felettük; mert a fák nem csupán ökológiai értéket jelentenek, a fák mesélnek, a fák nagyon sokat megéltek...